Szűcs Judith, énekesnő pályáját először női fodrászként kezdte, majd a zene világába csöppent. Judith édesanyja nagyon büszke volt rá, soha nem ajnározta, de előszeretettel varrta neki a fellépős ruháit. A ‘ki mit tud?’ versenyről 15 évesen kora miatt eltanácsolták, amelyet végül 19 éves korában megnyert. Lányát sem szerette volna befolyásolni a pályaválasztásában. Az anya-lánya viszony mellett egy barátság is kötetett köztük, amelyre nagyon büszke.
Béres Alexandra, fitneszedző, sportoló orvos édesapjára nagyon büszke. Annak ellenére, hogy más pályán mozog, szülei mindig bíztak a sikereiben. Úgy gondolja, a mai sajtó ‘szereti’ a pocakot, ezzel kapcsolatban pozitív tapasztalata van. Alexandra abszolút nem készült az ismertségre, 20 éve nehéz ezt megszoknia. Nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt, mivel a gyerekeket elrejteni sem lehet. Nagyobbik lánya szeret szerepelni, felszaladt hozzá a színpadra is tornászni. Az ismertség fogalmáról általánosan azt gondolja, hogy a régi időben minden esetben teljesítmény is állt e mögött.
Frajt Edit, színésznő a Szomszédok című teleregényben szerepelt gyermekével. Amikor megkérdezték, hogy elvállalja-e azt, hogy együtt szerepeljenek, igent mondott, ugyanis szívesebben tartotta a saját gyermekét a kezében, mint egy idegent. Fontos volt számára, hogy lánya ne a saját nevén szerepeljen a sorozatban. Mindkettejüknek természetes volt az, hogy együtt vannak, együtt forgatnak, az életük részévé vált. Lányával három hetes korától kezdve 11 éven át együtt dolgoztak.
Nádas György, Karinthy-gyűrűs humorista, a Rádiókabaré tagja szerint a 60-as és 70-es években másról szólt az emberek érdeklődése, mára egy kicsit elvadult ez a dolog. Gyermekei is a művészi pályát választották. Zoli fia zenél, Gáborból színész lett. Ahol tud, ott segít, van olyan darab, ahol Gábor fiával együtt játszanak.
A hírnév történelme
Leo Braudy szerint a hírnév legkorábbi megjelenése és a hírnév utáni vágyakozás egészen a római korra datálható. A hírnevet egyenlővé tette az egyéniség és a teljesítmény definíciójával. Természetesen vannak olyan kutatók, akik ennek cáfolatát fogalmazták meg, és újkori jelenségnek tartják. Maga a sztárkultúra az 1920-as évek amerikai filmiparjához köthető. A korai filmekben nem jelenítettek meg stáblistát, azt tartották, hogy a színész személye egybeforr a szereppel, amit játszik. A színész, mint személyiség nem volt jelen. Ennek három oka is lehetett. Egyrészt a színész maga is tartott a nagy nyilvánosságtól. Másrészt a stúdiók sem szerették volna őket reklámozni, féltek attól, hogy így a színészek nem a producereik kezére fognak dolgozni. Harmadrészt annak sem voltak igazán tudatában, hogy a színész személyisége erősebb árucikké válhat, mint maga a narratív szerep. Azonban ez hamarosan megfordult..