Egyetlen anyukáról nem esett szó, ő pedig választott anyukánk, akit meg kell néznünk, mielőtt elvesszük a lányát, vagy mielőtt hozzámegyünk a fiához. Ő a kabarétréfák örökös zsémbes, minden lében kanál, szarkasztikus, kibírhatatlan „boszorkánya”, az anyós. Pedig ha szerencsénk van, az anyós nem csupán választottunk édesanyja, de egy idő után a miénk is lehet. Fontos, hogy próbáljuk meg vele megtalálni az összhangot. Ne anyuka legyen sok-sok idézőjelben, hanem valóban a mi anyukánk. Mert ha már a párunkkal egynek érezzük magunkat, akkor az ő családja a mi családunk, az ő anyukája a mi anyukánk.
Persze az is fontos, hogy az anyósunkkal közösen bontsuk le azt a falat, amelyet vagy mi, vagy ő emelt közénk. Már ha egyáltalán van ilyen fal, és egyikünk sem kivont kardú várvédő. Ha az unokáknak nem a jelenlétünkben mondja, hogy mit nem teszünk jól. Ha nem jön oda kedvesen figyelmeztetni legapróbb hibáinkra, de csak azért, mert ő rettenetesen aggódik értünk. És bár ő soha nem akart szólni, és egyébként sem fontos, na de… Vagy ha már elvettük tőle a kicsi fiát vagy a kicsi lányát, akkor legalább… És azért gyakrabban meglátogathatnánk, persze tudja, mennyi dolgunk van. Mert amíg mi nem voltunk, addig a kicsi fia vagy a kicsi lánya többet foglalkozott vele. De ő jön, segít, esetleg belenyúl a szennyesünkbe, benéz a szekrény mögé, kifürkészi az apró hibákat, és nagyon kedvesen aggodalmaskodni kezd.
Remélhetőleg a legtöbb anyós nem ilyen. És ha május első vasárnapja az anyák napja, akkor május első hétfője legyen az anyósok napja. Talán itt az ideje, hogy az esetleges konfliktushelyzeteket tisztázzuk. Beszélgessünk partnerünk édesanyjával egy jót. Ne nézzünk az égre, amikor elővesz nyolc láda fényképet. A mi párunkról mesél majd, és mivel őt szeretjük a legjobban, nyilván nem esik nehezünkre ezeket a történeteket jó szívvel hallgatni. Miközben a régmúltban kalandozunk, sokkal közelebb kerülhetünkaz anyósunkhoz, ha figyelünk rá, a bizalmába férkőzhetünk. Ha biztosítjuk arról, hogy őt is picit édesanyánknak tekintjük, gyakorlatilag már nyert ügyünk van. Ez már csak azért is fontos, mert ha a mi édesanyánk netán korábban hagy el bennünket, legyen egy támaszunk, egy édesanyánk korabeli ember, akinek a fiává vagy lányává válhatunk. Itt a hétfő! Vegyük meg az első anyósok napi rózsacsokrot! A többit pedig bízzuk a sorsra.