Ez, akár tetszik, akár nem, így is van, elsősorban a munka, a karrier területén. Az asszertivitás félúton van az agresszív és a szubmisszív, azaz behódoló viselkedés között. Az asszertív ember kiáll önmagáért, képes elmondani véleményét, akár meggyőzni erről másokat is úgy, hogy közben nem erőszakos, nem alázza meg a másikat. Szerencsére ez a tulajdonság fejleszthető, így ha alapvetően visszahúzódóbbak vagyunk is, könnyen megtanulhatjuk, hogyan legyen egy kicsit magabiztosabb fellépésünk.
Fotó: Unsplash/Greg RainesAz önbizalom alap
Az asszertivitás alapja az önbizalom. Az önbizalom azt jelenti, tudjuk, kik vagyunk, és mit szeretnénk, és ezt hajlandóak vagyunk kinyilvánítani is. Képesek vagyunk döntést hozni, és aztán felelősséget vállalni döntésünkért még akkor is, ha kisebbségben vagyunk, vagy esetleg ebből konfliktus fakadhat. Megfelelő önismeret nélkül önbizalmunk bizonytalan alapokra épül, és önérvényesítésünk könnyen elcsúszhat az agresszió vagy a szubmisszív viselkedés irányába.
Az önbizalom az önismeret és döntés mellett önmagunk és környezetünk elfogadását, tiszteletét is jelenti. Ahogy saját magunkat ismerjük, úgy arra kell törekednünk, hogy másokat is megismerjünk, ahogy mi kifejezzük véleményünket, igényeinket, úgy tiszteletben kell tartanunk és meg kell hallgatnunk mások véleményét is, hiszen környezetünkkel folyamatosan hatunk egymásra, az akció reakciót eredményez.
Hogyan legyünk asszertívak?
A fentiekből kiindulva az asszertivitás a döntéssel kezdődik: döntünk, kiállunk döntésünk mellett, és felelősséget vállalunk érte – ahelyett, hogy sodródnánk mások véleményével. Természetesen az asszertivitás nem azt jelenti, hogy csak azért is ellentmondunk a többiek nézőpontjának. Amennyiben mi magunk is végiggondoltuk és egyetértünk vele, úgy csatlakozhatunk hozzá, de ez az egyetértés ne a szociális nyomáson, a konfliktustól való félelmen vagy az elfogadás iránti vágyon alapuljon.
Egy példakép nagyon jó szolgálatot tehet az asszertivitás fejlesztésében! Manapság számtalan sikeres ember életmódját, karrierjének az útját követhetjük blogjukon, biográfiákon, újságcikkeken keresztül. Válasszunk egy számunkra hiteles, hozzánk közel álló idolt – lehet ez celeb, üzletember, jógi, vallási vezető –, és ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzük meg magunktól: ő mit tenne a helyünkben? Ne feledjük, hogy ők is emberek, mint mi, ha ők képesek lennének ellentmondani a főnöküknek vagy reklamálni az étteremben, akkor mi is meg tudjuk tenni. Az angol azt mondja: „fake it ’til you make it!”, azaz, „tettesd, amíg meg nem tudod tenni!”, bár ez bizonyos esetekben félrevezető tanács lehet, azonban az önbizalom fejlesztésénél kifejezetten pozitív hatása van. Ha párszor sikerül rávenni magunkat, hogy kiálljunk magunkért, utána a büszkeség és a kompetencia érzése olyan elemi önbecsülés-növekedést eredményez, hogy egyre könnyebben fog menni az asszertivitás, egyre kevésbé kell tettetni az önbizalomteli fellépést – mert már jön magától.
Fotó: Unsplash/Alejandro EscamillaAz asszertivitás nagyon fontos eszköze a kommunikáció. Ha kiállunk magunkért, akkor időről időre konfrontálódnunk kell, hiszen egyszerűen elkerülhetetlen, hogy ne ütközzenek néhanapján a vélemények. És ez így van jól! Különböző nézőpontjainktól vagyunk egyediek, ahelyett, hogy szégyellnénk véleményünket, vagy csak annak igazában hinnénk, ismerjük meg, mások hogyan látják a világot, és tanuljunk egymástól! Az asszertív ember amellett, hogy elmondja saját álláspontját, tisztelettel van a másik iránt is: meghallgatja őt is, és hajlandó megvitatni az eltérő véleményeket. Ráadásul tudja, varázsszavak léteznek: a másik nevén szólítása, a kérlek és a köszönöm csodákra képes! Amennyiben kedvesen és nyitottan közelítünk a másik felé, neki sem lesz más választása, mint hogy viszonozza ezt az attitűdöt.
