Stílus

Felhőkből álmok

A MOME hallgatói időről időre megjelennek a bódvaszilasi általános iskolában és a helyi gyerekekkel terveket készítenek . Megálmodják a kátyúálló gördeszkát, vagy éppen a testre szabott hátizsákot. A Felhőgyár nevű szociális alkotóműhelyben bármi lehetséges: itt együtt dolgoznak mélyszegénységben élő gyermekek és fővárosi designtervezők. Tanulnak egymástól és álmokat építenek, közösen. Fehér Borival, a program vezetőjével beszélgettünk.

Pontosan kik állnak a Felhőgyár mögött?

Ez a projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem MOME EcoLab fenntarthatósági kutatócsoportjának kezdeményezése, én ennek a labornak vagyok a programvezetője. Interdiszciplináris a megközelítésünk, ami azt jelenti, hogy az egyetem minden szakterületéről hívunk hallgatókat, sőt az egyetem minden képzési szintjéről: tehát itt együtt dolgozik textiltervező, építész, fotós, grafikus, formatervező, designmenedzser. Emellett többek között a Széchenyi István Szakkollégium szakkollégistáival vagyunk kapcsolatban, ők is részt vesznek a projektben.

Fotó: Kustos Nikolett

Fotó: Kustos Nikolett

A Felhőgyár projekt: Fehér Bori, programvezető, építész, szociális designer; Barcza Dániel, tájépítész,a MOME EcoLab társ-alapítója ; Schmidt Andrea, közgazdász-szociológus; Szerencsés Rita, projektmenedzser

Miért hoztátok létre, mi a kezdeményezés célja?

Ezt a programot kettős céllal hoztuk létre, egyrészt, hogy hátrányos helyzetű gyermekeken segítsünk a design segítségével, a másik cél pedig az volt, hogy a szociálisan érzékeny tervezéssel megismertessük a hallgatókat. Ezt a fajta hozzáállást nem lehet az egyetem falai közt elsajátítani, hanem úgy gondoljuk, ki kell menni a terepre, oda, ahol a probléma valójában jelen van, és ott a helyiekkel együttműködve lehet megtapasztalni, hogy a designnak milyen pozitív hatásai lehetnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ottani gyerekekkel együtt terveznek a hallgatók. Havonta megyünk Bódvaszilasra, a helyi általános iskolával van egy remek, jól működő kapcsolatunk, ott tartunk foglalkozásokat, workshopokat a gyerekeknek, valamint együtt fejlesztjük az iskolaudvart is. Ezek általában egynapos látogatások, kora reggeltől késő délutánig, de van, hogy intenzívebben vagyunk jelen, olyankor egyszerre 4-5 napot is ott töltünk. Nyáron pedig két hétre megyünk oda, akkor valósítjuk meg közösen az egész évben tervezett dolgokat.

Fotó: Kustos Nikolett

Fotó: Kustos Nikolett

Hosszú távon szeretnénk együtt dolgozni az iskolával, de ott a helyszínen nincs fizikai helyünk. Nagyon kellene egy igazi műhely, ahol kátyúálló gördeszkától a testre szabott hátizsákig bármi elkészülhet, ahol a hallgatóink és a gyerekek esetleg jobb körülmények között tudnának együtt dolgozni: tervezni és megvalósítani.

És láthatja a nagyközönség is valamikor ezeket az elkészült tárgyakat?

Tavaly és tavalyelőtt a Design Héten volt kiállításunk, ott mutattuk be az eredményeinket. Elképzelhető, hogy idén is kiállítunk, bár most leginkább a könyvre koncentrálunk, ami a Felhőgyár első öt évéről fog szólni, jövőre ugyanis már ötévesek leszünk!

Fotó: Kustos Nikolett

Fotó: Kustos Nikolett

A hallgatók hogyan élik meg ezt a nem mindennapi közös élményt?

Ez egy olyan hosszú távú projekt, amelyben éveken keresztül ugyanazokkal a hallgatókkal dolgozunk, és már látjuk az együttműködés hatását az ő szakdolgozataikon, mestermunkáikon, egész tervezői hozzáállásukon. Ugyanis a designról él a köztudatban egy olyan torz kép, miszerint ezek a tárgyak és tervek csupán a társadalom legfelső 10 százalékához szólnak, ám ez nem feltétlenül van így. Mert bár igaz, ők is nagyon fontosak, de a design, a tervezés, érdemi válaszokat adhat összetett, komplex problémákra. Mi ezt próbáljuk megmutatni a hallgatóinknak, akik nagyon élvezik, sőt szeretik ezt csinálni, s évről évre visszajárnak.

 Ezek szerint az ő majdani pályájukat is tudja pozitív irányba befolyásolni ez a projekt.

Igen, így van, és azt gondoljuk, hogy a 21. században nagy szükségünk lesz olyan tervezőkre, akik out-of-the-box tudnak gondolkodni, illetve különböző társadalmi helyzetekre is tudnak reagálni, valamint szociálisan érzékenyek.

Fotó: Kustos Nikolett

Fotó: Kustos Nikolett

És a helyi általános iskola tanulói hogy fogadtak benneteket?

Azt nagyon fontos tisztázni, hogy nekünk nem célunk számukra szakmát adni, nem célunk, hogy idejöjjenek az egyetemre tanulni. Mi csupán új ablakokat és lehetőségeket szeretnénk kinyitni előttük, a bizalmat szeretnénk erősíteni bennük. Amikor először odamentünk, még nagyon nehezen hitték el, hogy mi ezt az egészet komolyan gondoljuk, tényleg kitartunk mellettük, és évről évre visszajárnunk majd. Ezért a projektünk elején készítettünk egy Felhőkönyvet a gyerekekkel, és ez alapozta meg a közös munkánkat, ezzel bizonyítottuk, hogy számíthatnak ránk. Amikor a kezükbe fogták a kész könyvet, és látták, hogy fővárosi, híres költők és írók inspirálódtak az ő rajzaik által, az erőt adott nekik. Emellett maga az alkotás, az, hogy fizikailag létrehozunk valamit,  mindenki számára önbizalom-erősítőként hat, mi éppen ezért építünk, festünk és tervezünk mindenfélét a gyerekekkel.