Diétamesék sorozat – le a mérleggel, de sebesen, vagy nyújtsunk békejobbot!

Az előző részben már említést tettem visszás viszonyomról a mérleggel. Nem vagyunk jóban, bár gyakran látogatom, és meg is taposom, most azonban megtudtam, helytelenül teszem. A mérleggel hetente egyszer kell csupán szóba állni, és az a legjobb, ha a kapcsolat rövidke és rideg találkozásokra szorítkozik. Rálépünk, mérünk, elköszönünk.

Fotó: iStock.com/pixinoo

Egyszóval ezt is rosszul csináltam eddig. Nem azért, mintha a mérlegnek lelke volna, szerintem éppen hogy NINCS. A személymérlegnél könyörtelenebb háztartási eszközt nem ismerek. Még a porszívónál is rosszabb, habár csendesebb. Mindenesetre az egyetlen, ami a leghétköznapibb és szépen induló reggelen is szélsőségesen ki tud hozni a béketűrésemből. Káromkodni is rajta állva tanultam meg, a varrógép mellett elejtett gyalázkodó megjegyzések sehol nincsenek a mérleget illető szitokszavakhoz képest. Nem vagyok erre büszke, de valahol kell egy szelep mindenkinek. Főleg, ha irgalmatlanul lassú a fogyás és próbára teszi az akaraterőt. A mérleg meg csak ront a helyzeten.

Viszont az életmódváltás (ami ugye sokkal, de sokkal több, mint egy eszement diéta) azért jó, mert TUDATOSSÁGOT igényel, a testsúly nyomon követését illetően is, ezért alaposan utánajártam a mérlegelés aranyszabályainak. Akad néhány:

Fotó: iStock.com/Anetlanda

• Hetente maximum egyszer szabad megejteni a találkozást, annál is inkább, mert napi szinten is képes a testsúly ingázni, attól függően, mennyit és mit ettünk, ittunk, felesleges a napi szintű szívfájdalom, ha inkább fel, mint lefelé halad a mérleg nyelve.
• Ha a mérlegelés időpontja a menstruáció előtti /közbeni napokra esik – hagyjuk ki. Jobban járunk, ekkor ugyanis az addig leadott kilók egy része ránk vicsorog. A legtöbb nőnek (nekem is) akár 2-3 liternyi vizet is visszatart ebben a periódusban a szervezet, kár ezen rugózni.
• Egyetlen mérleget használjunk. Kerüljük el a barátnőnk, édesanyánk, pláne az anyósunk mérlegét. Ellenség és kész. Még annál is többet mutat, mint amennyitől rettegünk.
• Azért is csak a saját mérlegünket használjuk, mert a szabály úgy szól, hogy azonos időpontban (például szombat reggel), a szokásos rutin (pisi, egyebek) után álljunk mérlegre. Meztelenül. Nos, e szabály értelmében változtatnom kell eddigi szokásaimon, én ugyanis gyakorta és random időpontokban megjelentem a közeli patikában egy gyors mérlegelésre. Kora reggel, meztelenül feltűnést keltenék. Máshogyan billenne egy másik mérleg nyelve, úgy hiszem.
• A saját mérlegünknek mérés közben fix legyen a helye. Jó, elmagyarázom. Amennyiben a fürdőszobában tartjuk a mérleget, minden mérési alkalommal ugyanarra a szent pontra rakjuk, ahogy legelőször bevált. Egy járólappal se arrébb, mert egy fúgarepedés is befolyásolhatja az eredményt. Kell ez nekünk? Szerintem nem! Az is fontos, hogy a mérleg alatti terep kemény és stabil legyen. Padlószőnyeg, sőt állítólag a linóleum se oké. Kemény felület és fix pont eredményezhet csak matematikailag korrekt eredményt.
• Hagyjuk a csudába a mérleget egy fél évre, és ahogy írtam is az előző anyagomban, gombokban, cipzárban kövessük nyomon testünk alakulását. Vagy az elismerő pillantásokban. Én a magam részéről ez utóbbira hajtok inkább.