Amikor egy pár az esküvőjére készül rengeteg dolgot kell elintézniük, eldönteniük, megszervezniük. Sokszor, sokan átesnek a ló túloldalára, és hatalmas költségekbe verik magukat, hiszen az exkluzív esküvői autótól a dekoráción át az ara által viselt ruháig mindenből a legjobbat, legszebbet és persze a legdrágábbat választják. A befektetett pénz pedig nem mindig térül meg, értsétek ezt úgy, hogy nem ettől lesz szép, meghitt és romantikus a nagy nap. A divattervező Kiss Saroltával, akinek egy éve volt a minimalista esküvője és Kuzma Orsi menyasszonnyal, esküvőszervezővel beszélgettünk arról, hogy miért is lehet szebb egy visszafogott szertartás és lagzi, mint a rongyrázós verziók.
Egy esküvő ezerféleképpen lehet minimalista, de a cikkünkben szereplő menyegzőkben az a közös, hogy nem több milliót, hanem alig pár százezret áldoztak a párok az egész haccacáréra. Van, aki ezt úgy oldotta meg, hogy az exkluzív helyszín javára lemondott a több száz fős vendégseregről, de van olyan is, aki inkább más költségekből vett vissza. Mi például tavaly tartott esküvőnkön a körülbelül hetvenfős vendégszámból nem szerettünk volna engedni, de mivel a pár százezres költségkereten belül kívántunk maradni, ezért a szabadtéri, piknikes megoldásra szavaztunk, ami során, amit tudunk, mi csináltunk.
Az esküvőszervezés elején a legtöbb pár mindent akar, ezt Orsi is elsőre leszögezi: „Szerintem elsőre előfordul, hogy mindenki többet szeretne, mint amit a pénztárcája enged”, éppen ezért Orsi első körben mindig küld egy listát, hogy körülbelül tól-ig mennyibe kerülnek a helyszínek, étel-ital, fotósok, dekor, torta, ruha, zenekar a tervezett vendégszámra.
Sacinak és férjének már az esküvő előtt határozott elképzeléseik voltak a nagy napjukról, és azt is tudták, nem akarnak szemtelenül nagy összeget költeni. „Eleinte két elképzelés volt a fejünkben az esküvőnkről. Az első verzió egy kerti parti volt, egy laza, kötetlen nagy baráti összejövetel. A fűben plédek, párnák, gyertyák, tábortűz, bogrács, laza ruhában mindenki, mezítláb. Azonban ehhez nem találtunk megfelelő környezetet, helyszínt, amivel azonosulni tudtunk volna, vagy ne lett volna szemtelenül drága” – meséli Saci, akik végül a másik, jóval költséghatékonyabb, párhuzamosan futó verzió mellett tették le a voksukat, így az esküvő abban a szállodában volt, ahol korábban az eljegyzési vacsorájuk is. Bár nem gondolnánk, de tényleg kedvezőbb áron bonyolították le így az egész ceremóniát, mintha egy külső helyszínen rendezték volna meg a piknikes, nagy létszámú eseményt.
Orsi, mint szervező az ilyen párokat szereti, akik tudják, mennyit szánnak az eseményre: „Szeretem, ha tudom a budgetet, mert irtó kellemetlen, amikor hetekkel, hónapokkal később kiderül, hogy nem férünk bele a kalkulációba” – és hozzáteszi: általában nincs olyan helyzet, amit ne tudna megoldani, de 100 főre másfél millióból és ötmillióból teljesen mást lehet varázsolni, nem mindegy.
Orsi egyébként jelenleg a saját esküvőjét is szervezi, ahol nemrég kicsit módosítani kellett az elképzeléseiken: „Az élet úgy hozta, hogy az előzetes, szívünkhöz oly közeli tervet nem tudjuk megvalósítani, de kitaláltunk egy vagányat, ami továbbra is mi vagyunk, a létszámot sem kell lejjebb vinni és a számunkra fontos pontok létrejönnek.”
Ha a mimimalista vonalon, határozott elképzelésekkel halad egy pár, akkor akár a szervezés idejét is redukálhatják, ahogyan azt Saciék is tették. „Ahogy megtaláltuk a helyszínt, ami végül nem volt nehéz, onnantól kezdve körülbelül 3-4 napot vett igénybe a szervezés. Ez kevésnek tűnhet a szokásoshoz képest, hiszen mások heteket, hónapokat töltenek el a szervezéssel. De nekünk mindenről pontos elképzeléseink voltak, ami ráadásul mindenben egyezett is” – ecseteli Saci.
A minimalista esküvő persze nem azt jelenti, hogy ne költsünk semmire, mindent csináljunk mi magunk, csupán azt, hogy maradjunk a racionális keretek között, és ha lehetőség van, keressünk alternatív megoldásokat. „Amire mindig ajánlom, hogy áldozzanak, az a jó fotós, a jó catering és a jó DJ vagy zenekar. Ebből kettő a hangulatot alapozza meg, a fotós pedig gondoskodik róla, hogy csodálatos emlékek maradhassanak annak az egyetlen napnak a pillanataiból” – hívja fel a figyelmünket Orsi, az esküvőszervező.
Saciék okosan választottak helyszínt: a lakosztály bérlése kicsit sem volt drága, a vacsorát pedig a szálloda éttermében tartották, de semmi pompa, csak egy sima, csendes, visszafogott vacsora volt egymás között a tényleg szűk családdal. „Másnap a barátokkal a várban a borfesztiválon koccintottunk, pont ott, ahol az esküvő előtt egy évvel találkoztunk, és ahol az első randevúnk volt. Így lett kerek egész a történet” – meséli Saci arról, hogyan oldották meg, hogy a szűk család mellett a tágabb baráti társasággal is megünnepeljék a frigyet.
Amire sok menyasszony rengeteget költ, vagy legalábbis a teljes költségvetés jelentős hányadát, az a ruha. Sokan hatalmas összegeket költenek kölcsönzére – ezt egyébként Orsi nem javasolja, sőt Saci sem ezt az utat választotta, ő egy saját tervezésű, hátul nyitott, fehér pamutruha mellett döntött, amit elsőre talán túl egyszerűnek gondolnánk, pedig nem volt így: „A hátul nyitott, nyakbakötős hosszú ruha elegáns, és fehér pamutból varrva kényelmes is volt egyben. Amivel kicsit feldobtam az összhatást, az a piros körömlakk, a piros magas sarkú és a menyasszonyi csokor piros szalagja volt. A hajamat hullámosra sütöttük be, egyik oldalról fehér virággal félretűzve, ez is a lehető legegyszerűbb módon.”
„Az én hitvallásom az, hogy az esküvőnél is az élmény a fontos. Ez nem cirkuszi mutatványosokat jelent, legalábbis a mi esetünkben egyáltalán nem! A mi esküvőnk nyelvére lefordítva meghitt hangulatot, pillanatokat, felszabadult légkört, finom ételeket, sütiket, italokat, sok nevetést, egy játékos délutánt, fesztelenséget” – foglalja össze Orsi saját esküvője kapcsán azt a nagy igazságot, amit nem árt minden házasulandó párnak szem előtt tartania, ha nem szeretnék, hogy elszaladjon velük a ló.