Siker

9 karriergyilkos lépés – kerüljük el őket!

Dolgozhatunk keményen, lehetünk szorgalmasak, akkor is lesznek olyan dolgok, amelyek akadályozhatnak minket a sikerben. Apró baklövések is járhatnak hatalmas következményekkel még akkor is, ha semmi rossz szándék nem állt a háttérben.

Nagy port kavart, amikor Talia Jane, a Yelp egykori alkalmazottja cikket írt a vállalatról, melyben kritizálta a vezetőséget és az alacsony béreket. Nem hazudott, kiállt a közjóért, mégsem meglepő, hogy másnap már munkanélküliként ébredhetett. Persze nem csak ilyen kirívó esetek léteznek. Nem kell drámai dolgokat véghezvinnünk ahhoz, hogy derékba törjön a karrierünk. Ha néhány apróság összeadódik, máris búcsút inthetünk a terveinknek. De ha odafigyelünk néhány dologra, akkor kontrollálni tudjuk a tetteinket, és megkímélhetjük magunkat a kellemetlenségektől.

Dr. Travis Bradberry karrier-tanácsadó összeszedett kilenc olyan dolgot, amire ha odafigyelünk, akkor a karrierünk töretlenül haladhat előre.

Fotó: iStock.com/maxsattana

Fotó: iStock.com/maxsattana

Üres ígéretek

Gyakran esnek az emberek abba a hibába, hogy a csillagokat is odaígérik a főnököknek, a munkatársaknak vagy az ügyfeleknek. De amikor az ígéretek kivitelezésére kerülne a sor, akkor alulteljesítenek. Ez nem azt jelenti, hogy az ígéretek mögött nincs jó szándék. Lehetünk a világ legszorgalmasabb dolgozói, lehetnek kreatív ötleteink, és lehetünk megbízhatóak, de jobb, ha ismerjük a korlátainkat. Csak olyan jellegű ígéreteket szabad tenni, amik nem haladják meg a képességeinket, lehetőségeinket. Fölösleges plusznyomást helyezni magunkra, jobb, ha reálisan tervezünk. Abban a pillanatban, ahogy kiejtjük a szánkon a terveket, elképzeléseket, mindenkinek megnőnek az elvárásai velünk szemben, és kevesebbel nem fognak megelégedni. A legokosabb dolog, ha kevesebbet vállalunk, ígérünk, és ha a tervekhez képest jobban teljesítünk, akkor biztos, hogy rengeteg elismerést zsebelhetünk be.

Önelégültség

Tegyünk fel magunknak néhány egyszerű kérdést: Mikor frissítettük az önéletrajzunkat? Mikor tanultunk valami újat? Mikor alakítottunk ki új kapcsolatokat? Ha ezekre a kérdésekre a válasz az, hogy már régen, akkor bizony önelégültté váltunk és megrekedtünk. Ez az egyik legnagyobb karriergyilkos állapot. Abban a percben, ahogy belekényelmesedünk az adott helyzetünkbe, és abszolút elégedettek vagyunk a jelenlegi állapottal, önmagunknak teszünk keresztbe. Mindannyiunk élete zsúfolt és stresszes, és a leggyakrabban arra hivatkozunk, hogy semmire sincs időnk, de érdemes lehet felülbírálni a prioritási listánkat. Kell hogy legyen motivációnk, kell hogy legyen célunk. Próbáljunk elsajátítani valamilyen új képességet, ismerjünk meg valami újat, vagy csak egyszerűen próbáljunk megismerni új embereket. Az új magában hordozza a pozitív változás ígéretét, ne fosszuk meg magunkat ettől a lehetőségtől, és ez biztosan megtöri a monoton hétköznapokat is.

A változástól való félelem

Ezt tekinthetjük az önelégültség ikertestvérének. Ha az adott állapotban minden megfelelőnek tűnik, akkor abba könnyen belekényelmesedhetünk. Ha hallottuk már az irodában valakitől, vagy esetleg mi magunk mondtuk ki azt a mondatot, hogy: de eddig ez mindig így volt!, akkor baj van. A mai világ rohamosan változik, és akkor lehetünk sikeresek, ha képesek vagyunk tartani a lépést. Egy felmérés szerint azokat alkalmazzák előszeretettel a munkahelyeken, akik képesek alkalmazkodni. A változás állandó része az életünknek, és ez esetben nemcsak a szakmára, de a magánéletre is gondolhatunk. A változás nem döntés kérdése, az egyszerűen csak megtörténik. Nem kell megszeretni ezt a folyamatot, de fontos, hogy tanuljuk meg elfogadni és a lehetőségeinkhez mérten alkalmazkodni. Ha aktívan ellenállunk, abból semmi jó sem sülhet ki. De ha próbálunk igazodni, akkor új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk.

A túl nagy egó

Ha sikert érünk el, az rendkívül jó érzés. Büszkék lehetünk magunkra, és mások is elismerően tekintenek ránk. De nem szabad, hogy a sikereink határozzanak meg minket. Sosem lehetünk túlzottan elégedettek önmagunkkal. Az egónkat persze legyezi, hogy mindenki minket irigyel, és legyőzhetetlennek érezzük magunkat, de nem szabad, hogy ez a fejünkbe szálljon. A siker nem tart örökké és nem jár automatikusan. Keményen meg kell érte dolgozni, és nem pihenhetünk a babérjainkon. Soha nem szabad megelégednünk önmagunkkal, és legfőképp ne hagyjuk, hogy az egónk átvegye az uralmat és megfosszon minket a motivációnktól!

Fotó: iStock.com/maxsattana

Fotó: iStock.com/maxsattana

Ha szem elől veszítjük a fő célt

Könnyű elveszni a részletekben a mindennapok során. Elfoglaltak vagyunk, záporoznak az e-mailek és az egyéb üzenetek. Nem tudjuk, hogy érhetnénk utol magunkat, és elsődleges céllá kezd válni, hogy túléljük a napot. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a nagyobb célokról és belefásulni az apróságokba. Sose feledkezzünk meg a nagy célról! A prioritási listánkon ne csak az apróságok szerepeljenek, de az a nagy végcél is, amiért dolgozunk. Legyenek saját céljaink is, és mindennap tegyünk egy-egy lépést ezen célok irányába. Ha megfeledkezünk róluk, és mindig csak halogatjuk őket, akkor azok sosem fognak megvalósulni.

Negativitás

Néha, amikor rosszkedvünk van, és negatívan állunk mindenhez, ez befolyásolhatja a munkatársaink hangulatát is. Azért vettek fel minket, hogy segítsük a cég működését és könnyebbé tegyük a mindennapokat, nem pedig nehezebbé. Mindenhol vannak gondok és problémák, de ha csak a rosszat látjuk meg mindenben, és mást sem csinálunk egész nap, csak panaszkodunk és rontjuk a munkamorált, akkor esélyes, hogy hamar munkanélkülivé válunk. Panaszkodni lehet, de meg kell látnunk a pozitív dolgokat is. Ha egy munkatársunkkal megvitatjuk a rossz dolgokat, akkor tartsuk észben, hogy említsük meg a jókat is. Ne terjedjen el rólunk, hogy csak panaszkodni tudunk. Ehhez persze hatalmas belső erő kell, de meg kell találni azt, amiért hálásak lehetünk, és amiért igenis jó az adott munkahelyen dolgozni.

Alacsony érzelmi intelligencia

Emberekkel dolgozunk együtt. El kell fogadni, hogy szükség van arra, hogy ne csak panaszkodni, de hallgatni is tudjunk. Ha valaki a problémáival fordul hozzánk, és mi flegmán viselkedünk, hiányzik belőlünk a segítőkészség és látványosan utálunk mindent és mindenkit, akkor hamar véget ér a pályafutásunk. Gondoljunk csak arra, hogy nekünk is lehet szükségünk segítségre, nekünk is jó, ha valaki meghallgat minket, akkor miért ne vállalhatnánk mi is ilyen szerepet? Néha igenis fel kell venni a pókerarcot és megmutatni az emocionális oldalunkat is, hiszen ez is az emberségünk része, és bebiztosíthatjuk vele a pozíciónkat.

Fotó: iStock.com/Delpixart

Fotó: iStock.com/Delpixart

Ha mi akarunk lenni a főnök kedvence

Bár a „nyalizás” nem feltétlenül tekinthető szakkifejezésnek, de mindenki pontosan tudja, hogy mit rejt a szó. Szembesülünk vele már az óvodában, iskolában, és nem meglepő módon a munkahelyen is. Ha valaki arra akarja építeni a karrierjét, hogy a főnök kedvencévé válik, az sosem egy hosszú távon kifizetődő terv. Ideiglenesen persze működhet, de ez esetben a kapcsolat nem a tiszteletre és a szakmai képességek elismerésére alapul. Kedveljen minket a főnök az érdemeink és az elért eredményeink miatt, és ez a kedvelés ne okozzon problémát a munkatársak között. Dolgozzunk úgy, hogy megérdemelt elismerést kapjunk, és akkor maradhatunk hitelesek.

Ha nem vagyunk korrektek

A munkahelyen is vannak viták, melyek éket verhetnek az emberek közé. Az igazi drámakirályok ilyenkor szeretnek állást foglalni és megvédeni vagy támadni az egyik vagy a másik felet. A legfontosabb, hogy korrekt módon kezeljük az ilyen helyzeteket. Ha nincs közünk a problémához, akkor ne álljunk egyik oldalra sem, és ne szítsuk tovább a tüzet. Próbáljunk pártatlanok maradni és inkább megoldani a helyzetet, nem pedig rontani azt.

És végül, de nem utolsósorban fontos, hogy átlássuk, mi teheti tönkre a karrierünk. Nem kell hozzá egy drámai lépés, sokkal inkább a fenti apróságok összessége. Tisztességesen kell játszani, szem előtt tartani a célt és emberségesnek maradni. Ha tudatosabbá tesszük a dolgos hétköznapokat, akkor nincs mitől tartanunk.