Ridikül

Másik énünk

Sokunk munkánk és hívatásunk mellett egészen más tevékenységben találjuk meg önmagunkat. Ez lehet egy különleges hobbi, vagy az élet egészen más területe. Sokan így próbálunk a feszített munka és a mindennapok hajtása mellet egyensúlyt vinni az életünkbe. Vendégeink elmesélik, hogy hogyan egyensúlyoznak a két terület között, és miként teremtenek ezáltal belső harmóniát. Hogyan sajátítottak el az érdeklődési köreiknek köszönhetően több szakmát is? Életük melyik periódusában, melyik kapott nagyobb szerepet? Vendégünk lesz: Sütő Enikő, Rónay Dóra és Mihályi Réka. Meglepetés férfi vendégünk nagyon sok területen kipróbálta már magát.

Sutő Enikő, modell, ügyvéd, ma egy jól működő modell iskola vezetője éppen egy integrált divatbemutatót szervezett. Amikor jogászként végigjárta a ranglétrát, arra jött rá, hogy nem teszi őt boldoggá a munkája. Úgy érezte elférfiasodott ebben a közegben, felőrölte őt a felelősség, más ügyét jobban kellett képviselnie, mint a magáét. Mindeddig a modellkedés egy másodlagos dolog volt. Majd a kettő közötti arányok megfordultak. Az útjukat kereső gyerekeknek azt szokta tanácsolni, hogy próbáljanak meg befelé figyelni, hogy mi az, ami tényleg érdekli őket. Enikő úgy gondolja a kreativitás az újkor szelleme.

Mihályi Réka,  jogász, énekesnő mindkét szakmája egymás mellett halad. Gyermekként táncosnő szeretett volna lenni, azonban amikor felvették a Balettintézetbe, akkor lett énekesnő, de ekkor már jogász végzettséggel rendelkezett. Jó dolog volt az, hogy gyermekként teret kaptak, semmi sem volt kötelező, viszont amibe belekezdtek azt végig kellett csinálni, de legalább az év végét meg kellett várni. Felnőttként eljött az a pillanat is, amikor munkahelyén válaszút elé állították, el kellett döntenie, hogy melyik pályát akarja választani. Réka megtanulta a pillanatokat értékelni, szerinte ezekben a momentumokban van elrejtve a „kikapcs gomb” is.

“Ha az ember csinálhatja azt, amit szeret, akkor nincs baj. Baj akkor van, ha nem találnak rá tehetségük hasznosítási lehetőségére – vagy ezt megakadályozzák.” /Czeizel Endre/

Rónay Dóra, jógaoktató, akinek 17 médiában eltöltött év után jött el a változás. Nagyon sok mindent tanult és az életében mindig jelen volt a művészet is. A televíziózást például később kezdte el tanulni, hamarabb kezdett el dolgozni ebben a szférában. Most már 100%-ban a jógával foglalkozik. Szerinte mindannyiunk egy önismereti úton van, és a dolgok menetközben derülnek ki. Akkor lépett ki a médiából, amikor kisfia születése után ketten maradtak, kettejükről kellett gondoskodnia és mókuskerékké vált az életük. Ennek volt ára: az energiaveszteség. Dóra szerint a maximalistáknak el kell engediük azt, hogy mindenben tökéletesek legyenek. Az ember folyamatosan tanulja magát.

Rókusfalvy Pál, műsorvezető, producer, Az Etyeki Piknik megálmodója és főszervezője. Tanító, zenész, rádiós, újságíró, reklámszakember, vendéglátós, borász – ebben már mind-mind kipróbálta magát. Elmondása szerint minden bőrében jól érezte magát. Ösztönösen lépett át az egyikből a másikba. Jelenleg borász, de azt mondja humorosan, hogy lelke mélyén egy meg nem valósult színész. Rengeteg terve van, de az idő szűke miatt nem tudja, hogy fog mindez beleférni.

Önmagunk kiteljesítése

Mindannyiunkban több személyiség rejtőzik, amely meg szeretne valósulni. A három legmeghatározóbb a bennünk rejlő gyermek, a felnőtt és a szülő. A személyiségünk legmeghatározóbb jegyei annak függvényében alakulnak ki, hogy a három én közül melyik az életünkben a legdominánsabb. Ahhoz, hogy folyamatosan pozitív irányba tudjuk magunkat fejleszteni önismeretre és megfelelő önértékelésre van szükségünk. Az önértékelés a saját magunkról alkotott és a külvilág felől érkező visszajelzésekből épül fel. Azonban a környezet visszajelzéseiből is megpróbálunk szelektálni, az ún. referencia személyek véleménye válik igazán fontossá. Akkor válunk kiegyensúlyozottá, ha az önértékelésünk és az önismeretünk egybe esik. Tehát, ha az általunk vélt erősségeinket a külvilágunk is annak ítéli meg.