Tánc, avagy az érzékiség világnapja. Április 29-e a tánc világnapja. Ilyenkor lépésre, ritmusra, zenére, nemzetiségre való tekintet nélkül minden táncot megünnepelnek a világban. Mi mással, mint magával a tánccal. Jean Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapja adta az apropót, hogy 1982-ben a Nemzetközi Táncbizottság megszavazza ezt az ünnepet.
Fotó: Unsplash / Brooke CagleA tánc az egyik legősibb kommunikációs forma. Gyakorlatilag nem kell művésznek lennünk, hogy nap mint nap késztetést érezzünk arra, hogy ritmusra mozogjunk. Néha ez már a fogmosásnál előjöhet, vagy ahogy a lépcsőn szökdécselünk lefelé persze, csak ha megfelelő mennyiségű kávét fogyasztottunk. Apró táncmozdulatokat végzünk buszon, villamoson, néha még a munkahelyünkön is.
Semmi, semmi csak egy tánc…
Ugyanakkor a tánc nagyon bensőséges formája az első közeledésnek. Ha meg akarunk hódítani valakit, néhány ügyesen koordinált mozdulat néha hatásosabb, mint egy-egy ügyesen megfogalmazott szóbeli üzenet. Amikor még nincs szexualitás, esetleg csókról sem beszélhetünk, a közös táncból már megtudhatjuk, hogy hányadán állunk választott partnerünkkel. Megérezzük, mennyire mehetünk közel hozzá, ő mennyire fogadja a közeledésünket, vagy mennyire kezdeményez. Tánc közben magunkkal is tisztázhatjuk, hogy „választottunk”-at egy ilyen félintim helyzetben mennyire találjuk vonzónak. Tesztelhetjük az első benyomásunkat, és ilyenkor még sokkal könnyebb kihátrálni egy esetlegesen felmerült idegenné vált szituációból. Hiszen semmi sem történt, csak táncoltunk. Ha viszont vonzónak érezzük táncpartnerünket, ebben a helyzetben sokkal könnyebben meghódíthatjuk őt. Talán ma van a megfelelő alkalom. És miért várnánk? Hiszen ma van a tánc világnapja!
