Szülőnek lenni az egyik legnehezebb feladat a világon, ezt kár lenne vitatni. De mi történik akkor, amikor életed értelme nem hallgat a jó szóra és szélsőséges esetben még kezet is emel rád? Édesanyák és édesapák is szenvednek ettől világszerte, sokan mégis tabuként kezelik a témát, és inkább titokban tartják a problémát. Pedig ez nem szégyen, sőt, igenis ki kell állni magadért, és ha szükséges, segítséget kérni ahhoz, hogy orvosolni tudd a problémát.
Válás után mindent szabad
A legtöbbször a csonka családokban jelentkezik ez a probléma. A szülők elváltak és mindenki szeretne a gyerek kedvében járni. Ilyenkor több mindent megengednek a lurkónak, inkább mellőzik a fejmosást vagy a számonkérést akkor is, amikor annak helye lenne a kommunikációban. Az anya vagy az apa (esetleg egymással versenyezve mindkettő) igyekszik elnyerni a gyermek szeretetét, és úgy gondolják, hogy erre az a legjobb megoldás, ha kedvenc szülővé avanzsálnak, azáltal, hogy mindent megengednek a szemük fényének. Sokszor észre sem veszik, de kicsúszik a kezükből az irányítás, és a gyereket már lehetetlen kezelni. Nehéz megmondani, hogy hol van az a pont, ahol még nem késő a sarkunkra állni, de ha szülőként ezt nem tesszük meg, akkor a gyerek a fejünkre nő, és végérvényesen felcserélődnek a szerepek.
Az agressziót rajtad vezeti le
Mert akkor is bokszzsákká válhat a szülő, ha mindent megtesz a gyermek érdekében. Gyakran azért agresszív, mert az iskolában, baráti körben vagy az élet más területén vannak problémái és számára a legegyszerűbb, ha az édesanyjával vagy az édesapjával kiabál, őket bántja, nem törődve a következményekkel. Ennek oka lehet a magány, figyelemhiány, kommunikációs zavar, indulatkezelési zavar, de az úgynevezett eszköztelenség is. Ugyanakkor azt is tisztázni kell, hogy az agresszivitás részben genetikusan kódolt, nagyobb részben tanult viselkedés, így a saját szüleitől is tanulhatja azt, amennyiben a konfliktusok kezelésének ez a módszere jellemzi a családját.
Mi a megoldás?
Mivel a probléma összetett, így a megoldás sem egyszerű, de senki sem gondolja úgy, hogy ez ne érné meg az időt vagy a befektetett energiát. A legfontosabb, hogy a szülő kezdettől fogva higgadt fejjel járjon el.
Próbáljunk meg következetesnek lenni a nevelésben. A beszélgetést pedig sosem késő elkezdeni a gyerekkel: meg kell vele értetni, hogy amit tett, az helytelen, akkor is, ha ő úgy érezte, oka van rá (dühös, sebzett, kimerült, rossz passzban van). Tudatosuljon benne, hogy másokat bántani, lelki terrort alkalmazni nem megfelelő megoldás. A kommunikáció egyébként is a jó kapcsolat alapja, így gyakorolni érdemes minél többet.
Az érintés is fontos nevelőeszköz akkor, amikor agresszív velünk a gyerek. Próbáljuk ki, milyen hatása van a gyerekre, amikor legyőzve saját csalódottságunkat és dühünket – mert már megint ránk csapta az ajtót, megsértett vagy kiabált velünk a gyerek – túllépünk saját negatív érzelmeinken, és egyszerűen csak megöleljük őt. Azzal, hogy kilépünk a szokott forgatókönyv keretei közül, már meglephetjük őt. Természetesen lehet, hogy nem fogadja azonnal pozitívan a szeretettel teli közeledést, de ha az ölelés alatt, után képesek vagyunk azt kommunikálni felé, hogy igenis fontosak az ő problémái is, lehet, megnyílik – és visszalép abba a szerepbe, státuszba, amely egészséges a kapcsolat számára: a gyermek státuszába. Talán elhiszi újra, hogy mi, a felnőttek kompetens módon, felelősen és magabiztosan bánunk vele, akármit tesz, akárhogy viselkedik. Mi felnőttek is követünk el hibákat, és az a jó, ha megértetjük vele, ettől még mi magunk és ő maga is szerethető.
Nem szabad elfelejteni, hogy ha az agresszivitását nem kezeljük gyerekkorban, ha nem kínálunk a feszültsége levezetésére, a konfliktusok feloldására más alternatívát, akkor az agresszív gyerekből agresszív felnőtt válhat. Fontos szerepünk van ennek megelőzésében.
Amikor úrrá lesz a tehetetlenség
Ahogy nem késő beszélgetést kezdeményezni és megölelni a gyereket, úgy nem késő segítséget kérni. Legyen az egy rokon, egy barát vagy szélsőséges esetben szakember, merjük felvállalni, hogy milyen típusú problémával küzdünk.
A szülő-gyerek kapcsolatnak a bizalomról, biztonságról és szeretetről kell szólni, ápoljuk ezt a kapcsolatot és amíg erőnk engedi, tegyünk meg mindent azért, hogy ebbe az irányba fejlődjön a közös életünk.