Konyha

Menzás grízes tészta, ovis kakaó, téli fagyi

Vannak olyan ételek, amelyeknek ízét semmi máshoz nem tudjuk hasonlítani. Annyira jellegzetesek, hogy azonnal rávágjuk, mi ez, még akkor is, ha csukott szemmel kóstoljuk.

Nem feltétlen számunkra finom ételekről van szó, de egy biztos, ízüket örökre megjegyezzük. Ilyen például:

Forrás: Unsplash/Stephanie McCabe

Fotó: Unsplash/Stephanie McCabe

Ovis kakaó

Rendszerint piros vagy sárga műanyag pohárkákban kaptuk a tízórai mellé. A kedves konyhás nénik hozták be nekünk, hatalmas alumínium ételszállító edényben, és innen került ki a kis asztalokra, kis műanyag kancsókba. Onnan aztán töltögethette a napos annak, aki kért. Én mindig kértem. Többször is. Pedig alig volt benne kakaópor, és valami eszméletlen zsíros tejből volt. Mégis megmagyarázhatatlan módon ízlett, lehet, mert gyermekkorban máshol van a mérce, és képesek vagyunk elhinni, hogy ízletes, amire a felnőttek azt mondják: idd meg, edd meg, mert nagyon finom!
Azóta sem ittam ilyen ovis ízű kakaót, pedig rendíthetetlen keresem, hiába. Megfőzni se tudom magamnak, talán azért, mert ehhez kellene az öblös alumíniumkondér és a soha el nem mosható műanyag pohár zamata is…

Téli fagyi

Általában boltok pénztárainál találkozhatunk vele ma is (ma újra), celofáncsomagolásban, és ha jófajtát fogunk ki, még matrica is jár hozzá. Én imádtam régen is. Már a neve is megfogott, fagyi, de nem olvad meg, és csak lekapom a polcról. Persze ahhoz, hogy ne kelljen hűteni, rengeteg adalékanyagot kellett hogy beletegyenek a gyártók. De hát gyerekfejjel semmit nem jelent az E betű. Semmivel össze nem téveszthető gagyi kakaó, fullasztóan édes íz és a száraz ostya a főbb jellemzője.

Egyszer ráakadtam egy receptre, ami remek házilag elkészített téli fagyi ízzel kecsegtetett. Nos, rossz nem lett, de még csak nem is hasonlított a téli fagyi nosztalgiaízére.

Vizes-cukros kenyér

Gyerekkorom kedvenc csemegéje. Egy szelet kenyeret egyszerűen csak beraktunk a folyó csapvíz alá, mikor majdnem teljesen elázott, tányérra tettük, és töméntelen mennyiségű kristálycukrot szórtunk rá.
Elég undorítónak hangzik ugye? Most így visszagondolva, semmi pénzért nem enném meg, de akkor finomabb volt bármelyik boltban kapható édességnél.
És hiába a rengeteg cukor, talán még így is egészségesebb volt, mint sok más édesség.

Túrós tészta

Ez azok közé a fogások közé tartozik, amiket nem igazán lehet elrontani, bárhogy is próbálkozik az ember. Nos, a menzás néninek gyakorta sikerült. Alig megfőtt tészta, valami barna fűszerszerűség, és a már említett töméntelen kristálycukor. Furcsamód mégis örültem, ha aznap épp túrós tészta szerepelt a menzalapon. Édességnek számított, és kész.

Unsplash/Aliis Sinisalu

Fotó: Unsplash/Aliis Sinisalu

Krumplicukor

Elrághatatlan, fogfájdító, eltörhetetlen, kemény, és mégis olyan finom. Nem is tudom, lehet-e még kapni (talán bevásárlóközpontok retrórészlegén, mert bizony van olyan is), de régen meg bírtam belőle enni egy nap legalább ötöt. Anyukám tiltott volna tőle, mert féltette a fogaim, de semmi baja nem lett a fogsoromnak a krumplicukortól (se).

Ovis-menzás tea

Ennek vajon miért nem volt soha íze? Meleg, cukros, citromleves víz. Emlékszem, egy óvodai reggelinél kíméletlenül megmondtam a véleményemet a dadus néninek, és közöltem, hogy tovább kellene benne hagyni a filtert. Mai napig emlékszem a válaszára: csillagom, nem filterből főzzük!

Azóta is gondolkodom, hogy akkor miből.