Először is fel kell vázolnunk két lehetőséget. Otthon vagyunk, vagy nem vagyunk otthon. Az első esetben nincs gond. Megoldjuk. Jogsi nincs, így a kézenfekvő megoldás eleve kiesik. Másfelől, ha járunk szülésfelkészítőre, akkor ott szigorúan felhívják a figyelmünket, hogy apa ne vezessen. Apának majd remeg a keze, ködös lesz a tekintete, maximális sebességre kapcsol. Szóval minimum koccanás, és egy gyors szülés a hátsó ülésen. Erre pedig nem vagyunk felkészülve. És persze kocsi sincs. Ha spontának vagyunk, akkor persze az utolsó pillanatban elkapunk egy-két szomszédot, és megfenyegetjük, hogy vagy bevisz a kórházba, vagy legalább egy évig az ajtaja elé tesszük a gyereket bömbölni.
Fotó: Pixabay/CCO Public DomainTaxi vagy mentő?
A rosszabb verzió, ha épp dolgozunk, és anya telefonál, hogy beindultak a fájások. Ilyenkor elővesszük a B típusú forgatókönyvet. Már előre felvázoljuk a lehetőségeket. Érdeklődünk magánmentőknél. Némelyik válaszol is. Az első válasz szerint ők gyakorlatilag nincsenek arra felkészülve, hogy levezessenek egy szülést. Mivel ők „csak” betegszállítók, ezért ez nem megoldás. Aztán ott van a vállalkozó szellemű magánmentős, aki kijelenti, hogy ha hívjuk őket, egy órán belül ott vannak, és mondja is a tarifát. Egy óra? Szóval jobb a taxi. Na de ugye taxisa válogatja. Mindenki figyelmeztet, hogy magánfuvarozónak ne mondjuk, hogy szülünk, mert a taxisok féltik a kárpitot a magzatvíztől. Majd azt mondjuk, hogy a feleségünk gyakorlatilag nem szenved a hátsó ülésen, csak furcsa a mosolya. És a kórházba csak látogatóba megyünk. Egyébként pedig nem terhes, csak egy kicsit duci. Talán így lesz esélyünk. A harmadik megoldás a mentő. Itt ugye tarifa nincs, viszont arra van esély, hogy nem a kiválasztott kórházba visznek, hanem esetleg egy közelebbibe. Aztán szülünk, akinél szülünk.
Mindig kell egy barát
Na, ekkor számoljuk meg a barátainkat. Különösen a legjobbakat, és azokat, akik tartoznak egy szívességgel. Az utóbbiakból mindig legyen 4-5 tartalékban. Aztán rajzolhatjuk a táblázatot. Függőleges oszlopban a barátok, vízszintesen pedig a lakásuk és a mi lakásunk közti távolság. A legjobb barát, aki viszonylag legközelebb lakik, a legkézenfekvőbb. Ilyenkor természetesen arra is figyelnünk kell, hogy hol dolgozik, és hogy milyen gyakran járkál a városban. Ha megvan a minimum három ideális jelölt, akkor kicsit megnyugodhatunk.
Munkaidőben szülünk
Ekkor jön Murphy, és borít mindent. Na jó, csak egy kicsit. Mert mikor jöjjenek a fájások? Természetesen, amikor megkezdjük a munkát. Illetve már egy kicsit el is merültünk benne. És ekkor elmarad a vágyott amerikai filmes bevonulás. Ahogy azt a Móricka elképzelte. Jön valamilyen kocsi. Lesegítjük a feleségünket. Ülünk a hátsó ülésen. Persze a sofőrrel üvöltünk, hogy hajtson már, az isten szerelmére. Ő persze nyomja a gázt. Jön a motoros rendőr. Közöljük, hogy szülés lesz, a rendőr pedig biztosítja nekünk az utat a kórházig. Hát ennyit az amerikai filmes bevonulásunkról. Munkahelyemre érkezik a taxi. A sofőr egy szakállas hobó, aki megnyugtat, hogy neki rengeteg gyereke van. Na, azok is mind kijöttek egyszer. Tehát ez sem marad benn. Örülök. Hívom az első számú barátomat. Na, itt szerencsére Murphy nem figyelt. Ráér. Hála istennek. Már rohan is a feleségemért. Elindul a két kocsi a kórház irányába. Ott találkozunk.
Fotó: Pixabay/CCO Public DomainA csoda
A többi meg maga a csoda. Egy apás szülést kihagyni vétek. Amikor kezünkbe vesszük, és megnyugtatjuk a két perce született kislányunkat… Hát azoknak a könnyeknek valahol ki kell jönniük. Talán nem nagy bűn, ha a szülés utáni első gondolatunk apaként az, hogy mikor jön a kistestvér.
