Gyakorlatilag a stressz készíti fel szervezetünket arra, hogy vészhelyzetben cselekedni tudjon. Az ősember szembekerült a barlangi medvével, és az ilyenkor kialakult feszültség hatására készenléti üzemmódba helyezte saját magát. Ügyesen elbújt, eliszkolt: éberségi szintje nőtt, vérnyomása emelkedett.
Fotó: Unsplash/Jacob Aguilar-FriendA mai barlangi medvék
Manapság nem kell megküzdeni az állatokkal, viszont a kihívásokkal annál inkább. Így sokszor kerülünk készenléti állapotba. A stressz olyan fizikai, szellemi, érzelmi állapotok összessége, melyek kiváltó oka a feszültség, az aggodalom és a nyugtalanság. A stressz szinte az összes sejtünkre hat. Gyakorlatilag egy görcsös állapot. Ahogy a feszültségünk fokozódik, az adrenalin kiválasztása felerősödik, vagyis felkészülünk a cselekvésre.
Érettséginél
Vizsgaszituációban szervezetünk minden egyes sejtje egy-egy feladat megoldására koncentrál. Érettségi előtt azonban nem feltétlenül tudjuk kialudni magunkat, hiszen egész éjjel feszültek vagyunk. A Yerkes–Dodson-féle összefüggés értelmében kimerültség, bágyadtság mellett a teljesítményszint alacsony. Bár stressz nélkül nincs teljesítmény, ha túljutunk az optimális szinten, akkor teljesítőképességünk vészesen lecsökken. Tehát a túl sok stressz gyakorlatilag ugyanazt hozza ki belőlünk, mintha egyáltalán nem stresszelnénk – nem készülnénk fel a feladatra – vagyis nem tudjuk megoldani.
Van megoldás
Ha sokat tanultunk, akkor elérkezik az a pillanat, amikor kijelentjük „semmit nem tudunk”. Ilyenkor általában már mindent tudunk, csak annyira tele van az agyunk, hogy a megfelelő információmennyiséget képtelenek vagyunk feldolgozni. Vagyis utolsó estén már nincs tanulás. Szórakozzunk, menjünk el egy moziba, és felejtsük el, hogy valójában másnap érettségizünk. Ezen már semmi nem múlik.
