Valóban felkészültünk a boldogító igenre?

Már kislánykorunkban elképzeljük, milyen lesz majd az esküvőnk. Hogyan vonulunk  végig a feldíszített székek között lefektetett vörös szőnyegen, hogyan húzzuk magunk után a végtelennek tűnő uszályunkat. Aztán felnövünk, és néhányan úgy vagyunk vele, hogy ráér még az a nagy nap, most nem, de majd eljön. Végül egyre többen kérdezgetik, hogy mikor megyünk már férjhez, és bár minden adott hozzá, mégsem érezzük azt a romantikus elkötelezettséget, mint gyerekkorunkban. Kétségekkel teli gondolatokkal fekszünk, kelünk. Vajon megértünk már az esküvőre?

Hivatalos papírok

Ha tisztában vagyunk vele, hogy mennyi papírmunkával jár az esküvő, az már annak a jele lehet, hogy részben felkészültünk a házasságkötéssel járó macerára. Tudjuk, hogy milyen dokumentumért hová kell menni, vagy hova kell benyújtani. Kell ennél több információ a boldogító igenhez?

Fotó: Unsplash/Rachael Crowe

Rendezvényszervezés

Igen. Mármint igen, a papírmunkán túl még rengeteg dolgunk van az esküvő előtt. Bízhatjuk szakemberre a rendezvényszervezést. De az is lehet, hogy már rég tudjuk, hogy melyik cégtől rendeljük a meghívót és a virágokat, utánajártunk egy szabad félóránkban, hogy mennyibe kerül a ruhakölcsönzés, és egy esős hétvégén kiszámoltuk a költségvetést, úgy hozzávetőleg. És ha nem ment még így sem el a kedvünk, akkor tényleg készen állunk a nagy napra.

Rendszeresen szóba kerül

Nem tehetünk róla, de valahogy mindig előkerül ez a téma a beszélgetések során. Akár a barátainkkal, akár a szüleinkkel találkozunk, különös módon szóba jön a fodrász (milyen kontyot képzeltünk el a fátyol alá), a manikűr (valami egyszerű francia), a nyaralás (milyen szuper nászutas ajánlatok vannak!) vagy a receptek (klassz lenne, ha nászajándékba kapnánk egy turmixgépet).

Valóra vált álom

Végül persze ne felejtsük el a bennünk élő kislányt, aki titokban még mindig alig várja, hogy felvegye a fehér, királylányos ruhánkat fátyolostól, tiarástól, mindenestől. Ha nem múlt el ez a romantikus izgatottság, ha még mindig érezzük a gombócokat a gyomrunkban, ha meghalljuk azt a szót, hogy „esküvő”, akkor nem vitás, tényleg készen állunk, hogy végre feleségekké váljunk.