Siker

Segítség, nincs munkám! Mit kezdjen magával, aki kiesik a mókuskerékből?

Azok után, hogy a munka özönében csak úgy sóvárgunk néhány hét pihenésre, elméletileg örülnünk kellene, amikor a mókuskerék végre megáll, és kiszállhatunk, a legtöbbünket mégis a pánik kerülgeti. Mit tehetünk, ha úgy érezzük, tennivalóinkkal együtt a talajt is kihúzták a lábunk alól?

Fiatalon és idősen is előfordulhat

Hiába tanultál, nem vettek fel az egyetemre, és fogalmad sincs, mihez kezdj? Vagy épp a munkahelyedről mentél el szülni, esetleg két állás között keresed a helyed? Nem kell harmincon felülinek sem lenni ahhoz, hogy úgy érezzük, a jól ismert pörgésben hatalmas szünet állt be, amivel nem tudunk mit kezdeni. Később, ahogy egyre bátrabban építjük a karrierünket, és végül elérkezik a nyugdíjazás, vagy csak otthonról repülnek ki a gyerekek, olyan, mintha megállt volna maga az élet is. Tele vagyunk tennivalókkal, listákkal, tervekkel, sőt, önazonossággal és értékrendekkel, amik mind ahhoz az állapothoz kötődtek, amit éppen magunk mögött hagytunk, nem csoda hát, ha egyfajta krízishelyzet áll elő.

Fotó: iStock.com/Maximkostenko

Fotó: iStock.com/Maximkostenko

Megijedni teljesen normális

Amikor nagy a pörgés, helyt kell állnunk a munkánkban vagy a gyereknevelés területén, mindennapjainkat különböző rutinok uralják, gyakran robot üzemmódban csináljuk végig a napokat, eközben viszont személyiségünk, vágyaink nem kapnak elég teret, időt, energiát. Megtanuljuk félretenni őket, mert éjszakázni kell a kicsivel, vagy túlórázni kell hétvégén, vagy etetni kell az állatokat – sokféle tevékenységben merülhetünk el, és persze ki.

Amikor ennek vége, a robotpilóta gép nélkül marad, és hiába kapkod a jól megszokott kapcsolók után. Az evésbe, a sportba, a főzésbe, a takarításba menekülhetünk, vagy azok kezét nem tudjuk elengedni, akikét már el kellett volna, bármit megteszünk, hogy lekössük magunkat.

Sokan kétségbe is esnek, hiszen két állás között, vagy nyugdíj után reménytelennek tűnhet minden, úgy érezzük, minden összefogott ellenünk, és nem tudunk előre haladni. A jó hír az, hogy lehet, hogy nem is kell előre haladnunk. Elképzelhető, hogy csak egy irányba kell szétnéznünk, és erre eddig nem volt időnk. Tekintsük a krízist egy új kezdetnek, egy tiszta lapnak, amit azért kaptunk, hogy jobb életünk legyen, hogy kiteljesedjünk, és egy lépéssel közelebb kerüljünk ahhoz, amit az élettől szeretnénk. Egy kis szünet nem jelenti azt, hogy nem vagyunk képesek arra, amit szeretnénk, sőt, azt sem jelenti, hogy többé nem vagyunk értékesek. Életünk nem merülhet ki abban, hogy másokat vagy a pénz istenét szolgáljuk.

Fotó: iStock.com/Natalia Moroz

Fotó: iStock.com/Natalia Moroz

Egyetlen dolog állandó: a változás

Az átmeneti szünetet használd ki arra, hogy még jobban megismerd magad, erősségeidet és gyengeségeidet! Mi az, amiben jó vagy, mit csinálsz szenvedéllyel, mi az, amitől a hideg is kiráz? Miről álmodozol titokban, milyen területen mernél újítani, megtalálni a saját utadat? Sorold fel az értékeidet, a képességeidet, amik attól függetlenül megvannak, hogy épp használod-e őket.

Ha úgy érzed, még nem tanultál eleget, vágj bele valamilyen oktatási programba, és képezd magad – talán máskor már nem lesz rá időd! Akár előnyösebb munkákhoz is hozzájuthatsz egy új nyelv vagy új képesség elsajátításával, de akár valamelyik hobbidban is elmélyülhetsz. Keresd fel régi barátaidat, ismerőseidet, akikre eddig nem volt időd, vagy köss újakat, amik később előre vihetnek! Ha teheted, utazz, hogy új élmények érjenek!

Bízz a saját sikeredben, és akkor mások is bízni fognak benned!