Múlt
S mi szorgalmasan elkezdtünk biflázni, akkor még szigorúan a német nyelvet, faltuk a leckéket, ragoztunk. A szerencsésebbek ekkor már az angolt is bevehették a repertoárba, s mi csak ittuk a kimerült, rendszerint pár hete átképzett exorosztanárok minden okos szavát. Ekkor már az „annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz” mondattal keltünk és feküdtünk. Szüleink, és pláne nagyszüleink minden reményünket belénk helyezve, időt és pénzt nem spórolva nyelvórákkal nyúzattak bennünket. És mi jártunk is, rendületlenül, mondhatni hősiesen, sírtunk tizenévesen a nyelvvizsga-laborok előtt, mert már megint nem sikerült az a tetves középfokú írásbeli!
Jelen
Ám ahogy teltek az évek, azt vettük észre, hogy valahogy lekoptak a nyelvek, beszűkült a tér, csak egy maradt, az angol. Szerencsés volt, aki tanulta valaha, aki viszont elveszett a német, a francia és a latin között, az most bizony látványosan szenved, kapkod és próbálja leküzdeni hátrányát. Ha valaki annak idején, 10-15 évvel ezelőtt azért nyert el jó pozíciót egy külföldi nagyvállalatnál, mert jól beszélte a (nem angol, amerikai) vállalat anyanyelvét, azt vette észre, hogy egyre kevesebbet használja, mivel a cégnél egyszer csak minden angolra változott: az ÚJ, GLOBÁLIS VILÁGNYELVRE. És igen, tudjuk, hogy megvannak ennek az előnyei, ez egy viszonylag könnyű nyelv, nagyon sokan beszélik a Földön, talán éppen ezért. S lássuk azt is, egy olyan világban élünk, amelyiknek minden egyes szegmensét ez a nyelv hatja át: az angol a leginkább jelen lévő második nyelvi közeg.
Ma egy új állás kiírásában biztos benne van egy idegen nyelv magas szintű ismerete, s a munkaadók legtöbbször azt várják el, ez az angol legyen. Mert bármilyen szellemi munkáról legyen is szó, megkerülhetetlen az idegen nyelven (angolul) történő levelezés, források használata, tanulás. Persze most divatos újra oroszt tanulni, pláne kínait, és nagyon szép gesztus beszélni az üzleti partnereink anyanyelvét, biztos értékelni fogják majd, de végeredményben minek? Az megint más, ha egyéb külföldi országban szeretnénk letelepedni, ott azért illik beszélni a fogadó ország nyelvét, legalább alapszinten. De eljutottunk 2016-ra immár oda, hogy aki egy plusz nyelven tud, az a világ összes nyelvét beszéli, már nem érvényes a régi mondás, hogy „ahány ember, annyi nyelv”. Írjuk át: „ha angolul beszélsz, a világ összes nyelvét beszéled!”
Jövő
Persze aki mégis úgy dönt, hogy egy újabb nyelv megtanulására adja a fejét, mert nem hisz az egynyelv-központú, szép új világban, annak az elmúlt két évtized rengeteg új lehetőséggel rukkolt elő. Ma már nem kell „némethistvánnék” egyenleckéit gyúrnunk, krimiken és külföldi osztálykirándulások unalmas történetein keresztülrágnunk magunkat, hiszen számtalan különféle alternatív lehetőség közül válogathatunk, mely gyors és eredményes megoldások sorát kínálják. Az agykontroll módszerével tanulás lényege például az, hogy először relaxált állapotban hallunk egy szöveget, mely így egyenesen a tudatalattinkba kerül, majd aktív állapotunkban innen hozzuk elő és sajátítjuk el. A jobb agyféltekés tanulás módszere is egyre népszerűbb, ez a legújabb és eddigi leghatékonyabb stratégiának tűnik, alapja, hogy az összefüggéseket, a kreatív élményt agyunk jobb fele működteti, ezért érdemes azt használni a nyelvtanulás esetében is.
Epilógus
A lecke tehát fel van adva, döntsünk: tanuljunk, vagy se? Angolt vagy esetleg egy másik nyelvet? (Mert arról eddig még nem ejtettünk szót, hogy mennyire keresettek leszünk a munkaerőpiacon, ha beszéljük azt a ritka nyelvet, amelyre az adott pozíció betöltéséhez mégiscsak szükség van.) És milyen módszerrel? Maradjunk a hagyományos „gimis-biflázós-szenvedős” változatnál, vagy vágjunk bele egy új és ismeretlen módszerbe, melyről esetleg később kiderül, hogy pocsékba ment idő és energia? Nem könnyű a döntés…







