Amikor a szúnyog megcsípi az embert, megszúrja, felsérti a bőrét és a szívószálhoz hasonló szájszervét belenyomja áldozatába, hogy vért szívjon ki belőle. Mindeközben a saját nyálát is befecskendezi a bőrünk alá, ami egy speciális véralvadásgátló anyagot tartalmaz annak érdekében, hogy a száradó vér nehogy csapdába csalja, pontosabban magához ragassza a vérünket dézsmáló apró fenevadat. Aki tuti, hogy nő, hiszen csak nekik van szükségük vérre, hogy petéket rakhassanak. A szúnyogok tápanyagát egyébiránt növényi nedvek szolgáltatják.
Amikor a szúrás helyén bekerülő idegen fehérjét érzékeli a szervezetünk, immunválaszként hisztamin szabadul fel. Ez pont olyan, mint amikor a virágporra allergiások szeme viszketni kezd. A hisztamin hatására a vérerek megnagyobbodnak, ez okozza a bőrpírt és a duzzanatot.
Képünk illusztráció. Fotó: Pixabay/CCO Public DomainÉletünk során azonban fokozatosan hozzászokunk a vérszívókhoz, sokan teljesen toleránssá válnak a csípésekre. Éppen ezért van, hogy úgy tűnhet, a gyerekeket különösen kedvelik a mini gonosztevők, hiszen az ő szervezetük még sokkal erősebben reagál az idegen anyagra – magyarázzák a szakemberek. És ezért van az is, hogy amikor nyaralni megyünk, sokkal többet szenvedünk a csípések miatt, hiszen ott egy más szúnyogtörzs más fehérjeszerkezetű nyálával kell felvennünk a küzdelmet.
A szúnyog azonban nemcsak a csípések helyén kialakuló viszkető és égő duzzanatok okán vált az egyik fő ellenségünkké, hanem az általa terjesztett veszélyes nyavalyák, köztük a zikavírus, a malária és a dengue-láz miatt. A nálunk előforduló csípőszúnyogok azonban nem terjesztik ezeket a betegségeket, így szerencsére hazánkban csak a viszketéssel és a duzzanatokkal kell együtt élnünk.
