Azt már mindenképpen jó jelnek vettük, hogy a Damjanich utcai kínai bolt két vásárlója sima magyar győzelmet jósolt fél 5 tájékán. Mondjuk ők a portugáloktól sem féltik a csapatot, mi az nekünk, Ronaldo nem is olyan jó játékos. Az Izlandot meg megesszük reggelire! Kérdezte a boltvezető kínai fiú is, hogy mi lesz az eredmény szerintünk, mi meg csak próbáltuk magyarázni neki, hogy nem Ausztráliával, hanem Ausztriával játszunk, de nem értette, mi a különbség. Nem is baj, ráhagytuk, és hazasiettünk a két törzsvásárlóval együtt, otthagyva egy mosolygós, szőke lányt a körömlakkok mellett. Honnan van a focinak ez az elképesztő hatása, hogy így összehozza az embereket? Mert egy egész országot hozott az a két gól, az a játék közös nevezőre tegnap.
Budapest, 2016. június 14. Szurkolók Budapesten, a Szabadság téren a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság F csoportja első fordulójában játszott Ausztria–Magyarország-mérkőzés előtt 2016. június 14-én. MTI Fotó: Balogh ZoltánAztán beállt a város. A Wesselényi és az Erzsébet körút sarka lett az új budapesti gócpont, itt ünnepelték a fővárosiak a kijutást novemberben is. Rengetegen vagyunk, sok a nő, a gyerek, a füst. Senkinek nem lehet letörölni az arcáról a vigyort. Valamit nem lehet szavakkal leírni. Valami nagyon más volt tegnap, alapvetően megváltozott. Egy durva szó vagy mozdulat nem volt, figyeltünk egymásra. Olyan volt a tegnap este, mint először kimenni a Szigetre 16 évesen! Mint beleharapni az első szelet dinnyébe július végén. Mint a szerelem.
És aztán nap végén azokra gondoltunk, akik 44 éve vártak erre a pillanatra, a sok legyintésre, az elkapcsolt és otthagyott meccsekre, a lemondásra. És azokra, akik ezt a napot, ezt a közös eufóriát már nem érhették meg, az Aranycsapatra és nagyapáinkra, akik az égi lelátókon söröztek együtt tegnap este.
Ausztria–Magyarország: 0 : 2
