×

Siker

A gólyamesék helyett – hogyan beszéljünk a kamasszal a szexről

Szeretnél róla beszélni? Ugye még nem történt meg? – indul a kínos beszélgetés a kamasz és édesanyja között. De ha így és csak ekkor kezdődik meg a beszélgetés a felnőtté válásról, a szexről, akkor már talán késő is. A gyerekek ugyanis már 6–8 éves korukban akarva-akaratlanul összetalálkoznak a meztelenséggel és a szexualitással az utcán, a plakátokon, a tévében, 10 évesen pedig konkrét válaszokat akarnak. De akkor mit mondjuk a tininek, aki azt hiszi, már mindent tud?

Az anyák feladata

Felmérések és a mindennapi tapasztalatok is azt mutatják, hogy leginkább az anyák azok, akik a szexualitásról beszélgetnek a gyerekeikkel. Azért az ma már kevésbé tűnik életszerűnek, hogy mindezzel addig várjunk, amíg a nemi érésnek szemmel látható jelei vannak, mint ahogyan az is, hogy úgy kezdjen menstruálni egy kislány, hogy fogalma sincs, miért öntötte el a vér.

Fotó: iStock.com/Louis-Paul St-Onge

Fotó: iStock.com/Louis-Paul St-Onge

Mikor van itt az ideje?

A gyerekek sokszor már akkor szembesülnek a szexualitással, amikor mi még babaként óvnánk őket. Ha máshol nem, az osztályban biztosan vannak olyanok, akiknek nagyobb testvére van, aki mesél ezt-azt a kicsinek, sokszor olyat, amivel ő maga sincs tisztában, és vannak szabadabb szellemiségű szülők is, akiknek gyermekei a miénkkel is megosztja ismereteit. Az internet, a televízió és a plakátok is ontják magukból a válaszokat, amik már azelőtt megtalálják a gyerekeket, hogy a nagy, őszinte felvilágosítás ideje elérkezne. A burokban nevelés eszköze ezért cseppet sem kifizetődő.

Éppen ezért, szépen adagolva, már az iskolakezdés után, 6–8 éves kortól elkezdve érdemes az emberi test és a szexualitás világát is érintve beszélgeti a témáról, de nagyjából a negyedikesek azok, akik a konkrét és részletes magyarázatot megértik. Persze a téma már az óvodásokat is foglalkoztatja, de egy valódi felvilágosítással még nemhogy nem tudnának mit kezdeni, de lehet, hogy meg is ijednének. Viszont ha kérdeznek, akkor válaszolni kell, mégpedig úgy, hogy az az ő kis világuknak megfeleljen.

Olyan ciki

Sok szülő kellemetlennek érzi, ha ilyen témáról kell beszélnie, hát még ha ezt a saját gyermekével kell megtennie. Sokan vélik úgy, hogy az iskola feladata a felnövő nemzedék felvilágosítása, bár tény, hogy egy jól sikerült rendhagyó osztályfőnöki óra igen hasznos lehet. Vannak kifejezetten erre szakosodott, mindenféle interaktív szemléltetőeszközzel felszerelt oktatócsoportok is, akik besegíthetnek a feladatba.

Az otthoni, bizalmas légkörű beszélgetés azonban ilyenkor sem kerülhető el. Nem egyszer, hanem folyamatosan visszatérően kell a témáról beszélni, ahogy nő a gyerek. A 10 év körülieknek már mindenféle gólyamesét, tündérszirmokat és beporzást nélkülöző módon, konkrétan elmeséljük, mi történik a férfi és a nő testével szeretkezéskor.

Bár a nagy változások viharában élő tinik egyébként sem tudják, hányadán állnak magukkal és a világgal, rengeteg a kérdésük, de sokszor maguk is képtelenek megfogalmazni azokat.

Nyilvánvalóan a kortársaktól is kapnak bőven infót, amik nem feltétlenül vannak összhangban a valósággal, sok fél- vagy fals információt tartalmaznak. Éppen ezért fontos, hogy igyekezzünk a gyerek zavarát azzal csökkenteni, hogy legalább mi nem vagyunk zavarban és bármikor, bármiről kérdezhessen minket.

Fotó: iStock.com/Louis-Paul St-Onge

Fotó: iStock.com/Louis-Paul St-Onge

Amikor apuka elővenné a sós puskát

A nemi éréssel egy időben a szerelem is továbblép az ovis vagy kisiskolás kor bokorban elcsattant puszijainál, a fiúk és a lányok is egyre inkább felfedezik saját testüket és azt, hogy hogyan tudnak örömet szerezni maguknak. Fontos, hogy tudatosítsuk bennük,  ebben nincs semmi szégyellnivaló. Mint ahogy a szexhez kapcsolódóan is hangsúlyozni kell az örömöt, az érzelmeket, a szerelmet, és ne csak biológiaóra jelleggel igyekezzünk túljutni a technikai tudnivalókon. Ez egyaránt fontos a lányoknál és a fiúknál is.

Az első barát vagy barátnő megjelenésekor, amikor a plátói érzelmek végre viszonzásra találnak, amikor a kacskaságával küzdő kamasz egyszerre repül a föld felett örömében, hogy végre szerelmes és egyszerre szorong, tőlünk semmi másra nincs szüksége, csak támogató szeretetre. Na és persze nyitottságra, ha kérdése lenne. Ne okoskodjunk, ne ítélkezzünk, bár nyilvánvaló, hogy az ő félelmeinél csak a mieink nagyobbak. A tiltással köztudott, hogy csak ellenállást váltunk ki a gyerekből, így fogjuk vissza magunkat. Ha a nehézségekkel tűzdelt kamaszévek előtt jó szülei voltunk, jól szerettünk, jó hátteret biztosítottunk számára, akkor tudni fogja, hol kell megállnia és remélhetőleg nemet is fog tudni mondani, amikor kell. Ezeket már nem az első randi előtt ildomos megbeszélni, hanem jóval korábban.

Védjük, vigyázzunk rá, hogy ő is vigyázhasson

Ha lányunk van, 16–17 éves korban, attól függetlenül, hogy volt-e már szexuális kapcsolata vagy sem, kísérjük el nőgyógyászhoz, hiszen anya is rendszeresen felkeresi orvosát. Akkor is, ha problémája van és akkor is, amikor felelős nőként évente rákszűrésen vesz részt. A nemi úton terjedő betegségek pedig mindkét nemet érintik, így nem kerülhetjük el az erről való őszinte beszélgetést sem. Mint ahogyan a fogamzásgátlás sem csak a nők felelőssége.

És ami a legfontosabb, a fiainkat úgy kell nevelnünk, ahogyan azt mi is szeretnénk, hogy bánjon velünk egy férfi. Az anyák felelősek azért, hogy később milyen partner, férj lesz a fiúgyermekükből.