Csak felnőtteknek!

Az oldal alkalmas kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására.

Tartalma a 2010. évi CLXXXV. médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Egészség

Amikor a testem a gyermekemnek adtam

A férfiak kimentek a szobából, beszéljünk hát a... Nem, nem a hüvelygombáról lesz szó. Úgyhogy, akik a szüléstől paráznak most jobban teszik, ha felkötik a gatyájukat, mert a rózsaszín, illatos kis szeretetgombócok nem csak a terhesség és a szülés idejében veszik igénybe a testünket. Van, amit csak évek múlva veszünk észre, van, amit sajnos azonnal.

Néhány éve még az volt a bevállalós kismama, aki a nagy pocakját megmutatva állt a kamerák elé. Meztelenül persze vagy alig valamiben. Ez ma már nem csapja ki senkinél a biztosítékot. A mostani bátor nők azok, akik kendőzetlenül megmutatják a testük változásait a szülés utáni napokban, hetekben, és felvállalják striákkal csipkézett bőrüket, a has és csípőtáji párnácskáikat és a fájdalmasan duzzadó óriási melleiket.

Mert mint ahogyan nem csupa cukiskodás az újszülöttel az élet, olyannyira nem elvárás egy anyukával szemben, hogy néhány héttel a szülés után úgy nézzen ki, mintha mi sem történt volna vele. Vannak, akiknek ez alkatuknál fogva könnyen megy – őket irigyeljük mindannyian –, de az első gyerek után nagyjából 9–12 hónappal várható, hogy újra normálisan nézzünk ki – a többedik szülés után, vagy idősebben ez kicsit kitolódik. Persze meg lehet csinálni hamarabb is, csak épp semmi értelme. Többet visz, mint hoz. A szoptatás – persze ha nem falunk folyamatosan – úgyis annyi többletenergiát használ fel, hogy szépen lassan maguktól leolvadnak a kilók. A diétával viszont a felhalmozódott méreganyagok is bejutnak a tejbe, így ettől jobb tartózkodni. A szoptatás melletti kampány nem témája ennek a cikknek, de sok-sok oka van, leginkább a baba miatt, amiért hajrá!

Fotó: pexels.com/ freestocks.org

Fotó: pexels.com/freestocks.org

Tovább is van, mondjam még?

Vannak azonban a pluszkilókon és a nehezen, vagy egyáltalán nem eltüntethető repedéseken túl egyéb finomságok is, amiket a gyermekáldásnak köszönhetünk. De mielőtt bárki megriadna, két gyermek édesanyjaként állítom, triplán megéri a kis vérszívókért az egészségünket is beáldozni. De ha okosak vagyunk, azért némelyik elkerülhető. Nekem a gerincsérvet nem sikerült. Utólag lettem csak okos.

A családban mindenki derékfájós, így amikor az első babámat vártam, meg voltam róla győződve, hogy engem is utolér azon nyomban a végzetem. Aztán lássatok csodát, úgy futkorásztam végig a terhességemet, mint egy zerge. Aztán néhány évre rá a másodikat is, bár akkor már éreztem a táguló medencecsontjaimat, amik aztán szépen visszaigazodtak a helyükre. A gerincproblémáimat tehát nem is a pocakos időszakomnak köszönhetem, bár tény, hogy sok kismama küzd a megváltozott test, az egyensúly és a plusz súly miatt fájdalmakkal. Viszont ha nem tudunk nemet mondani, ha mindenhol helyt akarunk állni és minden fronton bizonyítani és megfelelni, akkor az arra hajlamosaknál idővel mégiscsak bekopogtat az a derékfájdalom, ami a terhességnél kimaradt.

A szerencsés kivételek

Amikor az első gyerekemet vártam, a nőgyógyászom megkérdezte, hogy az édesanyám bőre repedezett-e a terhessége miatt. Mert ha igen, akkor kenegessem persze szorgosan, de valószínű, hogy én sem kerülöm el a tigrismintákat. Az én anyukám azonban simabőrű oroszlán (persze csak a horoszkópja), úgyhogy ezt megúsztam. Mint ahogy mindkét szülésem sürgősségi császármetszés lett, így a gátrepedést vagy gátmetszést is. Hogy ezzel viszont becsúszott egy fájdalmas endometriózis a hasizmomba – 8 évvel a szülés után –, arról már írtam.

Van azonban, akiknek nem ezzel, hanem az inkontinenciával kell megbarátkozniuk sokszor évekkel a szülés után. Mert a babavárás után is előfordulhat, ám akkor a hónapok és a gátizomtorna hamarosan összerendezi az embert, ám ha a korábban meglazult gátizmokhoz idővel hozzájön az a fránya öregedés, akkor van, hogy csak a műtét segíthet. Pont úgy, mint a normál szülés után kitágult hüvellyel – főleg, ha több baba is született az évek alatt. Lehet, hogy azt is szűkíteni kell majd picit, de mi ez már egy anyukának. Jobb lesz, mint újkorában – mondják.

Fotó: pexels.com/ freestocks.org

Fotó: pexels.com/freestocks.org

Ugyan már, belefér!

Szóval, a konklúzió, hogy bizony egy babával sok egyéb változás is érkezik az életünkbe. Sok-sok csoda. Az alakunk megváltozásával meg kell békélnünk, de természetesen sokat tehetünk azért, hogy újra jó formában legyünk. Később – kb. negyven után – majd azt is észrevesszük, hogy bizony az idő is pont ilyen irányban hat a testünkre, még ha csak szépen alattomosan dolgozva is. Rakódnak ide-oda a centik, a fogyás igen lassan megy és sajnos az egyes mozgásszervi és egyéb szerveink is jelzik, hogy bizony törődést igényelnek.

Megoldás: elfogadni magunkat a hibáinkkal együtt és örülni minden egyes napnak, a gyermekünk minden egyes mosolyának és ölelésének. Mert úgy szép az élet, ha zajlik, nem? Ráadásul egy pasin is szexi egy seb, akkor rajtunk miért ne lenne nőiességünk minden bizonyítéka épp ilyen?