A citromlé sem a teába megy, azt szigorúan feketén, helyette a mosogatóba öntjük, és csak utána sikáljuk át. Gyakorlatilag végig tudjuk takarítani a lakást ecettel és szódabikarbónával: minden felületünk tiszta, baktérium- és vízkőmentes lesz. Persze ne gondoljuk, hogy ezek az anyagok, a természetes savak és a szódabikarbóna nem károsítják a környezetünket, de össze sem lehet mérni a szintetikus anyagok által végzett pusztítással.
Fellázadnak a reklámok rabszolgái
Aztán elgondolkodtam, hogy miért van ez így? Miért keverjük előszeretettel a szereket konyha és fürdőszoba között? Mert egyszerűen besokalltunk attól a kemikália-dömpingtől, ami ömlik ránk az utcán, a tévéből és a boltok polcairól. Miért kéne a takarítás minden egyes fázisában másik flakon után nyúlni, amikor mindannyian sejtjük, hogy lényegében ugyanaz az összetevőjük, csupán annyi köztük a különbség, hogy más fantázianevet és fantáziaillatot kaptak. Komolyan szüksége van egy XXI. századi háztartásnak mindezekre? Csak a mosogató környékén 9-féle tisztítószerre…
Fotó: StockSnap.io/Lauren-ManckeDe nemcsak a lakásunkat borítjuk be a különböző, nevetséges nevű és illatú vegyszerekkel, de magunkat is: gondoljunk csak egy egyszerű tusolásra az éjszakai lefekvés előtt: tusfürdő, sampon, balzsam, fogkrém, szájvíz, arclemosó, arckrém, kézkrém, lábkrém, testápoló. És akkor még minimalisták voltunk, csak a legszükségesebbeket kentünk magunkra.
Anno anyáink…
Nem kell visszamenni az időben száz éveket, elég csak mondjuk húszat, nem valószínű, hogy mosogatóporon (!), hipón, bútorfényezőn és egy jó rongyon kívül még sok vegyi anyaggal pucolták volna anyáink otthonainkat, mégis felnőtt az összes gyermek, pedig sosem találkoztunk érintés nélküli, antibakteriális kéztisztítóval. Ma már persze el sem tudjuk képzelni, hogy valaha így is lehetett élni, a bőrirritáció és óceán illatú vécé előtti időszámításban. Női felmenőink még tudták, hogy a forró víz bizony ténylegesen „Elpusztítja a kórokozók 99 százalékát”, nem csak a csomagolásán van feltüntetve. Bár az is igaz, hogy annak idején még nem volt ekkora üzlet a kemikáliagyártás.
Fotó: Pixabay.com/ CC0 Public DomainMa: menekülés az indokolatlan mennyiségű tisztítószerek világából
Az ember lánya önkéntelenül is menekülni próbál az elől, amikor a hipermarketekben 25 méternyi WC-tablettával kell megküzdenie. Belefáradtunk az átláthatatlan és értelmetlen kavalkádba, és úgy csapunk le minden természetes tisztítóanyaggal kapcsolatos posztra, mintha az életünk múlna rajta. És csodák csodája: működik. Nem esz meg minket a kosz, és a vérhasjárvány is elkerüli az otthonainkat.
A környezet és a pénztárcánk mellett még az egészségünkre is nagyon veszélyesek lehetnek ezek a szerek, az üvegtisztítók gyakori összetevője például a glikol-alkil éter, amely irritálhatja a szemünket, a torkunkat, huzamosabb ideig használva pedig károsíthatja a májat és a vesét. De a rákkeltő dioxán sem ritka vegyszereinkben. A használata során felszabaduló gőzök pedig kifejezetten gyúlékonyak – tehát van elég indokunk, miért álljunk át az egyel természetesebb szerek használatára.
