Szegénységben, magányban, betegségben könnyű nyomorultul érezni magunkat. Ilyenkor joggal okolhatjuk környezetünket, az élet igazságtalanságát vagy más embereket saját bajunk miatt. Ha eleget győzködjük magunkat, hogy balszerencsénk okozója csakis külső körülmény lehet, nekünk a legkevesebb felelősségünk sincsen jelenlegi helyzetünkben, úgy tartós, biztos boldogtalanságban élhetünk. Az igazi művészet azonban abban rejlik, hogy a jólétben is képesek legyünk meglátni a rosszat. Ebben segíthetnek a következő ötletek!
Fotó: Unsplash/Verne HoLégy hű önmagadhoz!
A boldogtalanság első és legfontosabb szabálya, hogy legyünk benne teljesen biztosak, hogy az egyetlen helyes felfogás csakis a sajátunk. Ne alkudjunk meg semmivel, ne hagyjuk, hogy mások megtörjenek minket, bízzunk benne a végletekig, hogy nekünk, és csakis nekünk van igazunk. Törekedjünk rá, hogy a világ olyan legyen, amilyennek mi látjuk, ne legyünk restek ezért vitatkozni, harcolni, és legfőképpen állandóan azon őrlődni, hogy lehet az, hogy mások nem látják ezt be. Ne hagyjuk magunkat megvezetni, és ne fogadjuk el gyáván azt, amit kínál nekünk az élet!
Csak így tovább!
Igazából az első szabályból következik ez is: saját igazunkról meggyőződve vessünk el minden más alternatívát, a változó körülményekhez ne próbáljunk meg alkalmazkodni, és ne keressünk új, esetlegesen kielégítőbb problémamegoldási lehetőségeket. Ahogy a viccben az ember, aki minden tizedik másodpercben tapsol egyet. Amikor megkérdezik tőle, miért teszi ezt, azt feleli: „Hogy elriasszam az elefántokat.” „De hát nincsenek is itt elefántok!” „Na ugye?!” Sajnos előfordul, hogy néha külső problémák maguktól megszűnnek, megoldódnak, és nem kellene tőlük tovább szenvednünk. Azonban ha akad egy pár berögzült alkalmazkodási módszerünk, amik remélhetőleg megterhelik életünket, ne hagyjuk el ezeket! Folytassuk csak így tovább, ezzel is hűek maradunk önmagunkhoz, hogy megakadályozzuk, hogy holmi kétszínű „barátok” első hangzásra előnyösnek tűnő tanácsaikkal befolyásoljanak minket.
Légy spontán!
A spontaneitás és a kényszer elvileg két összeférhetetlen fogalom – éppen ezért összekapcsolásuk kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a bűntudat, düh és szégyen érzetét keltsék bennünk. Szerencsére a médiából származó üzenetek jelentősen megkönnyítik számunkra ennek a szabálynak a betartását, hiszen rendszeresen erre hoznak példákat: edzeni és salátákat enni felszabadító érzés, a gyermeknevelés minden pillanata csodálatos, a párkapcsolati nehézségeket megoldja egy túrórudi, és egyébként is: legyünk boldogok!
Fotó: Unsplash/Ben RosettOlyan egyszerű ez! Ha mi azt tapasztaljuk, hogy sokszor frusztrál minket az egészséges életmód, nem mindig szuper dolog a gyermekek ruháit mosni, vagy párunkkal is vannak nehezebb pillanataink, azonnal felébredhet bennünk a gyanú és a szégyen érzése: ezeket élvezni kellene a reklám szerint, és mi mégsem tesszük. Ráadásul minél inkább szeretnénk spontán módon élvezni a mindennapos nyűgöket, annál rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Azonban ne álljunk meg itt: miért ne terjeszthetnénk ki saját boldogtalanságunkat a körülöttünk élőkre is? Igenis várjuk el, hogy gyermekünk ne csak kötelességből, hanem szívesen írja meg házi feladatát, férjünk élvezze, ha hajnali négykor kell minket kivinni a reptérre, és igyekezzünk összefogni a családot egy boldog hétvégi takarítás erejére! Ha valakin a kelletlenség legkisebb jelét tapasztaljuk, emlékeztessük rá szemrehányóan, hogy mi annyi minden feláldoztunk érte, úgyhogy jó lenne, ha élvezettel végezné el ezt az apró szívességet, amit most rábíztunk. A hatás garantált!
Ez csupán pár apró tipp, amivel pokollá tehetjük saját és környezetünk életét. Kitartó és hosszas gyakorlás során tökélyre fejleszthetjük őket, és akár új, saját önsorsrontásokat is kitalálhatunk!
Utóirat: Természetesen, ha eme tanácsokat nem fogadjuk meg, sőt igyekszünk tudatosan elkerülni őket, akkor ne adj’ Isten az elégedett élet felé is haladhatunk.
