Én így emlékszem
Gyerekkorom legmeghatározóbb élményeit köszönhetem a sok-sok balatoni strandolásnak. Szegény családnak számítottunk, de azt hiszem, ha gazdagabbak lettünk volna, akkor sem szórtuk volna el a pénzt a tó melletti büfékben, hiszen a legjobb mindig a hazai. A fürdőzésre történő előkészületek nagy része a konyhában történt. A melegre való tekintettel tartós szalámit tettünk a zsemlékbe, vaj nélkül, meg paprikát, paradicsomot, a bátrabbak rántott húst és sajtot is, mondván, abban a pár órában nem lesz semmi baja. Jöhetett a folpack vagy az alufólia, a táskák szépen teltek a szendvicshalmokkal, amihez otthon sütött kakaós palacsinta és főtt kukorica is járt. Hűtőtáska híján a flakonos vizet a tóba tettük, de ott is megmelegedett egy idő után – ki bánta? Langyosan is isteni volt.
Hozzá sem nyúltunk a bódék kínálatához, és nagyokat nevettünk a hosszan elnyúló mais (ejtsd: májsz) bitteeeee! kiáltásokon, amik a kukoricát áruló biciklis néni irányából érkeztek. Szerintem kétségtelenül sokat spóroltunk azon, hogy nem ültünk le az izzadt testek után a pocakos falófalka mellé az ezer fokon égő bódék padjaira, és talán némi ételmérgezést is elkerültünk.
Mit ne vegyünk a strandon?
Kezdjük azzal, hogy a parton minden százszor többe kerül. Legyen szó naptejről, fürdőruháról, gumimatracról, ételről vagy italról, egy kisebb vagyont hagyhatunk ott minden alkalommal, arról nem is beszélve, hogy sok pénzt vinni a strandra felelőtlenség. A bódék elleni legfontosabb érv mégis a biztonság. Bár rendszeresen ellenőrzik őket, azért a melegtől kitikkadt, fáradt, olykor alulfizetett munkások, diákok nem tartanak be minden előírást. Elég egy nem megfelelő hűtési hőmérséklet, túl gyors sütés, helytelen tárolás, és a negyven fokban gyönyörűen szaporodnak a baktériumok.
Természetesen mindenki maga dönti el, mennyire bízik meg a szakácsokban, de azért tartózkodjunk a majonézes, tartármártásos salátáktól, a tejfölös-tejes és a tojásos ételektől, a habos süteményektől! Gyümölcsöt, zöldséget se vásároljunk, maximum akkor, ha alaposan meg tudjuk őket mosni fogyasztás előtt. Még a görögdinnyében is elszaporodhatnak baktériumok, ha több mint öt napon át tárolják, ugyanígy vigyázzunk az előre felszeletelt, átlátszó fóliába csomagolt dinnyeszeletekkel is! Ha dinnyét akarunk, menjünk inkább haza, és együk a saját hűtőnkben tároltat, aminek a héját is megmostuk előre. Ha húst rendeltünk, evés előtt vágjuk ketté a legvastagabb pontján, és ellenőrizzük, kellően átsütötték-e!
Biztonsági játékosoknak
Akik az ételmérgezés gondolatától is rettegnek, azok vigyenek magukkal otthon készített, tartós ételeket és italokat hűtőtáskában. Legyen nálunk kézfertőtlenítő gél, amit ne felejtsünk el használni is. Ha muszáj mégis vennünk valamit a büfékben, keressünk gyárilag előre csomagolt vagy palackozott termékeket, amiken átvételkor ellenőrizzük a szavatossági időt!
Ne együnk csavaros fagyit, a büfében hagyjuk ki a milánóit, a pörköltet, a fasírozottat, mert ezeknél a fűszerezéssel ügyesen el tudják rejteni, ha rothadt a hús, vagy maradékokból készítették. Ugyanez igaz egyébként a hamburgerekre és a hot dogokra is. Sok helyen a biztonságosnak tűnő sült krumplit is kurkumával teszik szép sárgává. Egy pluszérv a büfék ellen: láttunk valaha is ott dolgozó emberen mondjuk gumikesztyűt?