×

Siker

A fogyatékossággal élő gyermekek anyukái számára sok ajtó zárva marad

Vajon az anyukák mikor mennek betegszabadságra? Ugye-ugye, soha. És mi van a sérült gyerekek anyukáival? Ők mikor tudnak egyáltalán elmenni dolgozni? A válasz nem az, hogy soha, hanem az, hogy ritkán és akkor is nagy nehezen. Pedig mind anyagilag, mind egyéb szempontok miatt is fontos lenne számukra, hogy ők is ugyanolyan esélyekkel boldogulhassanak a munkaerőpiacon, mint az egészséges gyerekek szülei. A NÓRA Támaszpont program keretében végzett kutatás az az alapján létrejövő programok épp ezt a célt szolgálják.

A Motiváció Alapítvány és a JÓL-LÉT Alapítvány másfél évvel ezelőtt fogott össze azért, hogy feltérképezzék, vajon milyen lehetőségei vannak egy sérült gyermeket nevelő édesanyának arra, hogy dolgozni tudjon. Hiszen ők is szeretnének újra munkába állni, szeretnének saját jövedelmet, de a fogyatékossággal élő gyermek ellátása nehezen egyeztethető össze a munkaerő-piaci elvárásokkal és követelményekkel, másrészt folyamatosan küzdeniük kell a társadalmi előítéletekkel szemben.

Az érintetteknek kiküldött online kérdőívek kitöltését követően workshopokat és találkozókat szerveztek az édesanyáknak, a felmérés célja ugyanis többek között egy olyan módszertan kidolgozása volt, amely elősegíti a nők visszatérését a munkerőpiacra.

Fotó: Szakály Fruzsina

Zalabai Péterné, Motiváció Alapítvány – Fotó: Szakály Fruzsina

Zalabai Péterné, aki a Motiváció Alapítvány részéről vezette a programot, maga is érintett szülő. Fia 18 éves volt, amikor egy rosszul végződő balatoni fürdőzés és fejesugrás után lebénult. A balesetet követően az egész család élete megváltozott és korlátok közé szorult. Ágnesnek gyakran kellett a munkahelyéről is hirtelen hazamennie, ha olyan helyzet alakult ki, ami sürgős megoldást igényelt.

„Az ilyen szituációkat sokszor a munkáltató és kollégák sem nézik jó szemmel. A NÓRA Támaszpont egy olyan programot dolgozott ki, aminek segítségével a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő nők megtanulhatják például a hatékony kommunikáció és érdekérvényesítés technikáit. Amikor pedig ezek az édesanyák találkoznak egy-egy foglalkozás alkalmával, egymással is megoszthatják tapasztalataikat, és erősíthetik egymást főként a csapatba szerveződés eszközeivel. Mert sokszor már az is sokat segít, ha tudják, nincsenek egyedül.”

Minden sokkal nehezebb

Arról már mi is többször írtunk itt a Ridikül.hu-n, hogy egy kisgyermekes édesanyának bizony elég sok kihívással kell szembenéznie, amikor visszatér a munka világába. A helyzet megoldása nagyon sok logisztikát és szervezést igényel, és bizony szükség van segítségre is. Egy értelmileg sérült vagy mozgásában korlátozott gyermek esetében azonban mindebből sokkal-sokkal többre van szükség. Sokszor az anyukák úgy érzik, lehetetlen küldetésre vállalkoznak, ha munkába állnának. Gyakori, hogy nem is tudnak kitől segítséget kérni, hiszen nem ritka, hogy még a családjuk is kivonul a helyzetből. Mert vannak, akik inkább nem is zavarnak, vannak, akik kellemetlenül érzik magukat, egy idő után pedig még látogatóba se jönnek.

Egy gyermek születése után egy anyuka nagyjából tudja, hogy hogyan képzeli el a jövőjét, tervezni tud” – mondta Kánya Kinga, a JÓL-LÉT Alapítvány szakértője. „Egy sérült gyerek anyukájánál ez koránt sincs így, ők nem nagyon tudnak hosszú távra előre tervezni. A gyes ugyan tovább jár nekik, de abból nem nagyon tudják megoldani a hétköznapjaikat, tulajdonképpen beleragadnak ebbe az állapotba. Információhoz is nehezen jutnak hozzá, nincs egy közös segítő szolgálat, pedig ezek a szülők attól függetlenül, hogy milyen jellegű és súlyosságú a gyerek betegsége, ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek.

Ezek az anyukák például, ha arra kérik őket, mutatkozzanak be, egy idő után biztosan úgy határozzák meg magukat, mint egy sérült gyereket nevelő nő, az identitásuk, az öntudatuk teljesen feloldódik ebben a helyzetben. Mindez kihat a családi kapcsolataikra, a házasságukra is amellett, hogy lehetetlennek látják annak a lehetőségét, hogy visszamenjenek dolgozni. Ráadásul minél tovább van otthon az édesanya, annál nehezebb ebből kilépnie. Ha sikerül is nappali ellátást találni a gyermeknek, az 18 vagy maximum 23 éves koráig szól. Akkor pedig újra válaszút előtt áll az anyuka, mert mi lesz a fiával vagy a lányával, amíg ő nincs otthon.

Fotó: Szakály Fruzsina

Kánya Kinga, JÓL-LÉT Alapítvány – Fotó: Szakály Fruzsina

A sérült gyerekek szüleinek többsége anyailag is nehéz helyzetbe kerül, hiszen ahogyan egy váci anyuka mesélte, a havi ápolási díja arra sem elég, hogy a fiát autóval Budapestre szállítsa, és akkor hol maradnak az egyéb speciális kiadások. Ezeket a gyerekeket sokszor képtelenség tömegközlekedéssel utaztatni, bár jár számukra az ingyenes utazás lehetősége. Igen ám, de az őt kísérő szülőnek már csak akkor, ha a gyerek is vele van, tehát amikor elviszi az iskolába ingyen utazik, visszafelé viszont már teljes áron” – hívta fel a figyelmet az ellátórendszer hiányosságaira Kánya Kinga.

Sok fogyatékossággal élő gyermek édesanyja számolt be arról, hogy tulajdonképpen nincs semmi örömforrása, nincs olyan idő a mindennapjaiban, amikor csak saját magával, a feltöltődésével tudna foglalkozni. Már ennek a megszervezése is olyan energiákat emészt fel, hogy inkább bele se kezdenek, inkább lemondanak róla. Nehéz annak feldolgozása is, hogy az embert folyamatosan sajnálják.

A NÓRA Támaszpont fogyatékossággal élő gyermeket nevelő anyák számára szervezett tanácsadásokon feladatának tekinti többek között, hogy az anyák reális önképet alakíthassanak ki magukról, hiszen azt rendszerint jelentősen rosszabbnak ítélik a valóságosnál. Mint ahogy a helyzetüket és a lehetőségeiket is sokkal korlátozottabban látják. Fontos lenne egy egymást segítő hálózatot kialakítaniuk, ahol inspirációként és motivációként is szolgálhatnának egymás számára.

Fotó: Szakály Fruzsina

Zalabai Péterné, Motiváció Alapítvány – Fotó: Szakály Fruzsina

Természetesen a helyzet jobbá tételéhez nemcsak az édesanyák, de a társadalom, az állam és a munkaadók részéről is szükséges lenne változtatásokra, fontos lenne egy erősebb támogatási rendszer és nagyobb fokú rugalmasság. Megoldás lehetne az adókedvezmények bevezetése, a részmunkaidős foglalkoztatás, és az is, ha egy ilyen édesanyában nem a problémát, hanem a lehetőséget látnák, hiszen ezek a szülők olyan képességekkel rendelkeznek, ami a munka világában is előnyükre válik.