A házi kedvenceken túl talán csak a szoba- és balkonnövényeink nem várják azt, hogy nyaralni induljunk. Akinek van kertje, virágos balkonja és sok-sok szobanövénye, annak valóban fejfájást tud okozni, kire bízza a növények gondozását, amíg ő maga nyaral. Ha a kertben automata öntözőrendszer van kiépítve, akkor nyert ügyünk van. Akinek nincs, az kisebb anyagi ráfordítással és néhány praktikus kertápolási ötlettel felkészítheti a zöldeket az önálló időszakra. Emellett a kerti növényzet önmagában is sokkal ellenállóbb és strapabíróbb, mint szobai társaik, ezért itt nem kell a napi bőséges vízpótlásról gondoskodni.
Félautomata öntözőrendszer, fűnyírás és mulcsozás
A kert felkészítésének első lépése, hogy vágjuk le a füvet. Egyrészt mert milyen jóleső érzés lesz olyan kerthez hazaérkezni, ahol nem rögtön fűnyírással kell kezdeni a nyaralás utáni első délutánon. Másrészt mert a rövid fűnek kisebb a vízigénye, a levágott fűvel pedig kiválóan lehet késleltetni a föld kiszáradását, ha kisebb halmokban a növények alá tesszük.
Ahol nincs automata öntözőrendszer, ott mérsékelt anyagi beruházást jelent egy kerti csapra szerelhető elemes öntözésvezérlő. A neve bonyolultabb, mint ahogy működik. Egyszerűen rá kell tekerni a kerti csapra, a másik végére pedig rácsatlakoztatni a slagot, végén a billegős locsolófejjel. Ezután a műszer minden nap azonos időben a megadott időtartamig megnyitja a csapot és beindítja a locsolót. Nagyjából húsz-harmincezer forintért már kapható.
DIY a szobában: műanyag palack és madzag
A szobanövények gondozása mindig az egyedi igényüktől függ, de a gyakori locsolást igénylő zöldek vízellátását valahogy meg kell oldani. Egyszerű megoldás minden cserepest egy vagy több nagyobb tálba, lavórba, akár kiskádba állítani és sok vizet önteni alájuk, de ezt nem mindegyik növény veszi jó néven. Vannak az úgynevezett öntözőgömbök, amiket a földbe állítva a növény mindig annyi vizet vesz fel belőle, amennyire szüksége van. Ennek a hosszabb időre való DIY-változatához csak egy PET-palackra van szükség. Ezt feltöltjük vízzel, visszacsavarjuk a kupakját, amit előtte kilyuggattunk, mint egy locsolófejet. Utána ugyanúgy fejjel lefelé a földbe dugjuk.
Aki rendszerben gondolkodik és egyszerre több növényt, esetleg nagyobb vagy hosszabb kaspót szeretne vízzel ellátni, annak a következő megoldás ajánlott: vegyen vastag, természetes anyagból készült madzagot (jó hosszút) és egy vödröt (vagy bármilyen más nagy edényt, amiből nem párolog el a víz és sok fér bele). Minden cserépbe dugjon le mélyen az oldalfal mellett egy, nagy cserepeknél akár több szál madzagot, majd a végét tegye a vödörbe. A növény az így kialakított csatornán keresztül folyamatos vízellátást kap és sosem szárad ki teljesen a földje.
Indulás előtt érdemes egy bónusz adag tápoldatot adni a szobanövényeknek, és agyaggyöngyökkel vagy fenyőkéreggel betakarni a földjüket. Az agyaggyöngy egyébként is nagyon praktikus dolog, mert segít megtartani a virágföld megfelelő nedvességtartalmát: ha túl sok vizet adunk neki felszívja azt, hogy ne a föld és a gyökerek tocsogjanak a túllocsolás következményeként. Emellett segít nedvesen tartani a felső földréteget, ráadásul nem is rakódik le a kemény víz miatt az a fehér lepedékréteg a föld tetején.