Kutyát akarok! – de milyet válasszunk?

Menhely vagy tenyésztő?

Először is el kell döntenünk, hogy honnan szerzünk kutyát. A folyamat nem is olyan egyszerű, ugyanis ha tenyésztőtől vásárolunk, akkor sok pénzre lesz szükségünk hozzá, ráadásul alaposan utána is kell néznünk mindennek. Nem akarván szaporítani a felelőtlen tenyésztők zsebében gyűlő pénzt, meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az adott tenyésztő nem kínozza az állatokat, nem tenyészti a vagyonosodás érdekében a gyenge idegrendszerű vagy betegséget hordozó állatokat – meglepően sokan ezt csinálják –, és minden szükséges engedéllyel rendelkezik. Még ekkor is tolonghatunk mondjuk egy golden retrieverért, a nagyon keresett kutyafajtákhoz akár egy évbe is beletelhet hozzájutni. A másik, sokkal kézenfekvőbb megoldás a közeli kutyamenhelyen kiválasztani a megfelelő ebet. Általában elkérik az ivartalanítás és a csipezés költségét, de ezt amúgy is ki kéne fizetnünk az állatorvosnál, cserébe viszont boldoggá tehetünk egy ebet egy életre.

Fotó: Unsplash/Ariana Prestes

Fiatal legyen vagy idős?

Hogy kölyköt szeretnénk-e, vagy felnőtt állatot, azt általában a család teherbíró képessége és az ingatlan típusa szabja meg. Ha kertes házunk van, vagy közel van egy park, és felkészültünk minden – de tényleg minden –, kölyökkutyával járó nehézségre, akkor 8–12 hetes korában már haza is vihetünk egy apróságot. A felnőtt kutya választása olyan szempontból lehet felelősebb, hogy ilyenkor már előre megismerhetjük az adott állat természetét, és olyat vihetünk haza, akit tényleg el tudunk fogadni. Idős állatot gyerekes családba vinni már nem feltétlenül jó ötlet, hiszen az élet és a halál nagy kérdéseivel túlzottan hamar szembeállíthatjuk a csemetéket, az idős kutyák pedig már rosszabbul tűrik a gyerekzsivajt és a ráncigálást.

Kibírjuk?

Még egy stabil idegrendszerű kutya is majdnem ugyanolyan, mint egy gyerek. Etetni kell, sétáltatni, pisiltetni, orvoshoz vinni, vigasztalni, óvni, játszani vele, takarítani előtte, utána és közben – egy kölyökkutya esetén ez egész napos elfoglaltságot jelent. Minden egyes gyerek megígéri a lehető legtágabbra nyitott bociszemekkel, hogy majd ő vigyáz a kutyára, csak legyen. Ha elsoroljuk a teendőket, mindenre lelkesen, elszántan bólogat. Két hét múlva pedig úgyis a mi nyakunkba szakad az egész. Jobb ezeket a tényezőket előre átgondolni, és őszintén szembenézni magunkkal: ha – és nagy valószínűséggel ez fog történni – nekünk kell vinni a kutyával járó összes terhet, képesek leszünk rá? Lesz rá időnk, energiánk, pénzünk, szeretetünk? Ha nem, inkább szerezzünk egy aranyhörcsögöt.

Fotó: Unsplash/Naomi Suzuki

A legjobb családi kutyák

Teljesen mindegy, hogy keverék vagy fajtatiszta, ha jól választottunk kutyát, tömény szeretetben lesz részünk. Akad azonban néhány olyan fajta, amelyik nem arról híres, hogy türelmesen viseli a fülráncigálást, a nyálas puszikat, vagy épp a várakozást. Vigyázzunk a harci ebekkel, a kuvasszal, a dobermannal, és általában az egygazdás, határozott jellemet követelő, nehéz kutyákkal, mert lehetnek akármennyire okosak és jól neveltek, nehezen viselhetik a gyerekek társaságát. A munkakutyákkal kapcsolatban – a vizsla, az ír szetter, az összes juhászkutya, a border collie, a puli, a pumi, a pointer kutyák – tudnunk kell, hogy mozgás- és feladatigényük igen nagy, nem feltétlenül teszi őket boldoggá az udvar egy pontján való heverészés, sétáltatni, futtatni kell őket minimum naponta kétszer.

Ha család mellé keresünk kutyát, válasszunk nyugodt, higgadt, jó idegrendszerű ebet. Ajánlott a golden retriever:

Ajánlott a labrador is – bár szó se róla, nekik is kell a mozgás:

Szívesen ajánljuk a szelídebb uszkárokat, az újfundlandit is – bár nála fel kell készülni a szőrre és a hatalmas méretre –, és a spániel is családbarát kutya. Ha azonban nincs sok helyünk, akkor jöhet a boston terrier, a bichon frisé, a yorkshire terrier, és a jó öreg beagle is, aki ugyan vadászkutya, de gyerekek mellett is jól érzi magát.