A vágy, hogy jobbak legyünk az átlagnál, behálózza az életünket. Tehetségesebbek, intelligensebbek és jobbak akarunk lenni. Aggódunk a személyiségünk és a megjelenésünk miatt, összehasonlítjuk a világ összes emberét magunkkal, és fájdalmasan állapítjuk meg, hogy nem sokban hasonlítunk. Sajnos ez a társadalom által felállított modell súlyos károkat okozhat a személyiségünkben, hiszen ez alapján definiáljuk, hogy mi az ideális és az értékes. Számszerűsítjük a képességeinket az átlaghoz képest, és hamis önbizalmat nyerünk, ha az értékeink jobbak, mint a többségé. Ha viszont rosszabbak, akkor az önsajnálat mocsarában fürdőzünk.
Fotó: iStock.com/malijaAz összehasonlítás nem megoldás!
Az összehasonlítással az a gond, hogy elfelejtjük: ez egy önpusztító tevékenység. A legnagyobb probléma ezzel, hogy az „átlagos” egy tetszőleges fogalom. Mit jelent? Mivel hasonlítjuk össze magunkat?
Statisztikailag az átlag egy központi tendencia, azonban az értéke helyzettől függően változhat. Míg egy nézőpontból átlag felettinek számítunk, addig lehet, hogy egy másik esetben már nem érjük el az adott szintet. Ráadásul azt is figyelembe kell vennünk, hogy az „átlag” nem definiálhatja az embert. Számos tulajdonság, mint a kommunikáció, a kritikai gondolkodás és a problémamegoldás nem mérhető számokban. Többek vagyunk, mint egy egyszerű adathalmaz!
Ha emberekről van szó, nem gondolkozhatunk egy dimenzióban. Ráadásul lehetetlen, hogy mindenki átlag feletti legyen, hiszen ha a népesség egészét nézzük, mindig vannak olyan tényezők, amelyek valakit átlag alá vagy fölé emelnek. Gondoljunk csak a családunkra. Még a testvérek sem egyformák, és hiba is őket összehasonlítani. Amiben az egyik jó, abban lehet, hogy a másik borzalmas, de cserébe tud olyat, amire a testvére nem képes. Már két ember esetében is nehéz igazságot tenni, 7 milliárd embernél pedig lehetetlen. Ha adott értékek szerint akarunk átlagolni, akkor el kell fogadnunk, hogy a többségünk átlagos lesz. Ez a való világ.
Ez nem jó vagy rossz! Életünk során rengeteg emberrel találkozunk, akik valamiben jobbak vagy rosszabbak lesznek, mint mi. De sokan csak az utóbbival foglalkoznak, pedig meg kell értenünk: mi is sok mindenben jobbak vagyunk másoknál, és persze gyengeségeink is akadnak, hiszen ilyen az ember.
Fotó: iStock.com/ Viktor_GladkovA megfelelési kényszer az ellenségünk
Le kell állnunk azzal, hogy olyasmiben veszünk részt vagy olyasmit akarunk bizonyítani, amit mások elvárnak, vagy amiről azt hisszük, hogy elvárják. Olyan döntéseket kell hoznunk és olyan dolgokat kell tennünk, amiket valóban élvezünk, csak így teljesedhet ki igazán az egyéniségünk. Az „átlagos” nem egy negatív jelző, még akkor sem, ha a társadalom így értelmezi. Ez a szó csupán azt fejez ki, ami az emberi természet részét képezi. Valószínűleg átlagosak vagyunk az élet adott területein, másokban viszont rendkívüliek.
Számtalan szócséplő idézet arra buzdít minket, hogy ne legyünk átlagosak, de ez butaság. A társadalmi modellek igenis léteznek, de nem kell azokat passzívan elfogadnunk. Meg kell változtatni a perspektívánkat és újra helyesen értelmezni az „átlagos”-t. Mindannyian különlegesek vagyunk, csak rá kell jönnünk, hogy miben rejlik az egyediségünk, és fittyet hányva a társadalom elvárásaira, boldog és kiegyensúlyozott életet élni.
