Egy ausztrál kutatásban közel ötvenezer 11 és 24 év közötti diákot kérdeztek meg arról, mit gondolnak a saját testükről. A lányok fele úgy nyilatkozott, elégedetlen magával, és már próbálkozott fogyókúrával. Egy másik felmérés szerint a kamasz fiúk egyharmada szeretne soványabb lenni, és ugyanennyien vágynak arra, hogy nagyobbak legyenek. Valószínűleg a magyar iskolákban is hasonló válaszokat kapnánk.
Fotó: iStock.com/TatyanaGlA jó példa
Ép testben ép lélek. Mindez azt jelenti, hogy akinek rendben van a lelke, annak a teste is jól lesz. Sokan azonban ennek fordítottjában keresik lelki jóllétüket. Azt képzelik, minden bajuk forrása a torz testük, amiben nem érzik jól magukat, ami miatt szégyenkeznek. Gondolkodásuk beszűkül, életükben elsődleges szempontot kap a külsejükkel való foglalkozás. Ma már nem csak az evészavarok köre (anorexia nervosa és bulimia nervosa) kapcsolódik a testképzavarokhoz, hanem a túlzott edzéshez, valamint a kényszeresen egészséges táplálkozáshoz kapcsolódó problémák is (izomdiszmorfia, exorexia, orthorexia nervosa). Hogy mindezektől megvédjük gyerekünket, elsősorban az egészséges énképét és önbizalmát kell erősítenünk. Minderre – mint a nevelésben úgy általában – a példamutatás a leghatékonyabb eszköz.
A pozitív testkép annyit tesz, hogy jól érezzük magunkat a saját testünkben, és elfogadjuk magunkat úgy, ahogyan vagyunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem teszünk azért, hogy egészségesek legyünk, de a sportot, a mozgást önmagáért kell szeretnünk, a testedzés nem válhat öncélúvá. Ha gyerekünk azt látja, hogy barátságban vagyunk önmagunkkal, ha törődünk a testünkkel, a lelkünkkel és a szellemünkkel is, és ezek közül egyik sem élvez elsőbbséget, akkor máris sokat tettünk azért, hogy ő is ugyanígy éljen majd felnőttként.
Természetesen az egyéni adottságok, az esetleges hiányosságok, a média befolyása, a divatipar és a szociális közeg, a társadalmi elvárások is komolyan hatnak arra, hogyan ítéljük meg saját testünket. Mindezeket nehéz ugyan kivédeni, de lehet a helyén kezelni.
A kulcs: az elfogadás
A gyermekkor a pozitív testkép kialakulásának a bölcsője. Ha ez már ekkor zavart szenved, az hosszú távon megkeseríti a fizikai és mentális létezésünket is. Az iskolába lépés után a család mellett a kortársaknak egyre nagyobb befolyásoló erejük van. Ha a többi lány (vagy fiú) fogyókúrázik, ha esetleg még csúfolják is a miénket, mert ő megeszi az otthonról hozott tízórait, ha ő másként öltözik, mint a többiek, a közösséghez való tartozás vágya miatt elbizonytalanodhat csemeténk. Főként hogy az életkorára jellemző rengeteg bizonytalanságát épp a testének és lelkének változásai okozzák. Az ilyenkor erősen jelentkező kritikus hajlam nyilván saját magával szemben is erősebb, nehezebben tud tetszeni önmagának, főként, mert folyamatosan másokhoz hasonlítja magát.
Fotó: iStock.com/ulkasEgy szerető és elfogadó családdal a háttérben a kamaszkor többi nehézségével együtt ezzel is jó eséllyel meg tud gyermekünk birkózni. Fontos azonban tudnia, hogy nincs egyedül.
Hogyan segíthetünk a gyerekünknek?
- Dicsérjük sokat, de csak a külsejét, hanem a személyiségét is, például, hogy milyen jó a humora, milyen figyelmes, kitartó vagy segítőkész!
- Ne tegyünk negatív megjegyzéseket más emberek külsejére! Ne említsük elismerően, ha valaki sokat fogyott!
- Beszélgessünk vele arról, mit gondol magáról, hogyan érzi magát a bőrében, arról, hogy bántják-e az iskolában! Ha nem mesél mindezekről magától is szívesen, az már önmagában is árulkodó lehet.
- Ha úgy érezzük, valami nincs rendben, keressük fel az iskoláját vagy kérjük szakember segítségét (akár úgy is, hogy a gyerek nincs ott)!
- Mutassunk jó példát kiegyensúlyozott életmódunkkal: étkezzünk egészségesen, mozogjunk, és ne kövessünk semmilyen drasztikus diétát!
