Meg is kívánják a mindennapok az anyukák felkészültségét és lélekjelenlétét, hiszen naponta (más és más frekvencián) többször is felharsanhat a következő üvöltés:
Anyaaaa!
A gyerek ugyanis nem az orvoshoz rohan, ha baja van, hanem hozzánk. Nekünk első feladatunk megállapítani, hogy mekkora a baj, mennünk kell-e orvoshoz, ügyeletre, hívjunk-e mentőt, vagy elég egy sebtapasz és sok-sok gyógyító puszi. Ha két napja lázas, és az orvos szerint majd elmúlik, készüljünk-e a lázgörcsre? Vírusos vagy bakteriális fertőzése van? Kenjünk-e leégett bőrére valamit, amit anyukánk ajánl, vagy forduljunk a modern szerekhez? Bűn-e cinkrázót használni, és hogyan tisztítsunk ki szakszerűen egy sebet? Ha nem tudjuk előre a válaszokat, semmi gond, mert minimum a gyerek ovis korára kompletten ki leszünk művelve a témában.
Fotó: iStock.com/maximkabbMiért kényes téma ez?
A legtöbb orvos azonnal kijön a sodrából, amikor megtudja, hogy anyuka otthon próbálta meg kezelni a gyerek sérüléseit, de mindegyikük elvárja, hogy amikor ők hazaküldenek az ügyeletről (ahova minek is mentünk be ilyen kis üggyel?), akkor mindent úgy kézben tartsunk, mintha elvégeztük volna az orvosit.
Anyukaként volt egyetemi tanárom útmutatásához tartom magam. Animációt tanított, egész életében gyerekekkel foglalkozott, és pedagógusként gyakran kísért táborozó gyerekeket. Egyik nap egy gyerek kiesett a hintából. Felállt, és ment tovább, semmijét nem fájlalta, nem folyt vér, nem lilult be semmije, beállt játszani, elment a nap. Estére a gyereknek még mindig nem fájt semmije, csak kicsit sápadt lett, és az volt a szerencséje, hogy épp a táborba látogatott egy orvos, aki azért mégiscsak megnézte jobban magának. Végül kórházba vitték a gyereket, ahol kiderült, hogy megrepedt a lépe, és ha néhány órával később kerül a műtőasztalra, lehet, hogy nem lehet megmenteni az életét, szép csendben elvérzik. Ekkor tanulta meg az én volt tanárom – és tőle én is –, hogy inkább vigyük be ezerszer feleslegesen a gyereket az ügyeletre, mint egyszer nem, amikor kéne.
Ha leégett…
Mindezek ellenére egy egyszerű napégéssel még nem feltétlenül kell berohanni a sürgősségire. Hiába a sok naptej, az árnyék meg a sapka és a sok folyadék, néha bizony még így is megkapja a kis bőrt a nap. Ilyenkor felejtsük el az étolajat és a tejfölt, sőt a borogatást is, inkább használjunk vény nélkül kapható spray-t, ami megnyugtatja a vöröslő bőrt, illetve ha van otthon, aloe verát vagy körömvirágot. Ha a leégéshez láz, hányinger, fejfájás, ájulás, gyengeségérzet társul, akkor miután megjöttünk az orvostól, tartsuk sötét, árnyékos, hűvös szobában a beteget nyugalomban, és itassuk hideg vízzel kortyonként.
Ha összecsípték…
Semmilyen kirándulásra nem megyek kalcium-pezsgőtabletta és cinkrázó nélkül. Előbbi a dagadást előzi meg, vagy csillapítja egy kicsit legalább, utóbbi pedig a viszketést űzi el jó messzire. Filléres, vény nélkül kapható keverék, ami a bárányhimlő miatt került kereszttűzbe – manapság már nem ajánlják, attól félve, begyulladnak a hólyagok. Nekünk, jelentem, csípésekre nagyon is bevált.
Fotó: iStock.com/DmitriMarutaHa vér folyik…
Egy egyszerű horzsolás vagy seb is kellemetlen lehet, ha földdel, faszilánkokkal szennyeződik. Miután megkérdeztünk egy orvost, hogy nem kell-e tetanusz és nem kell-e varrni, mossuk le hideg, tiszta vízzel a sebet – ha nagyon szakszerűek akarunk lenni, forralt, lehűtött vizet használjunk, amibe egy kis jódot kevertünk, és szerezzünk steril kötözőlapot. Nekünk a gyógyítókrémként emlegetett sebfertőtlenítő krém vált be, illetve a lányom hároméves, iszonyú hisztis korában, amikor órákig üvöltött, hogy de fáj, a szintén vény nélkül kapható érzéstelenítő kenőcs. Kövezzetek meg, még mindig van itthon… Szerencsére nincs rá gyakran szükség, és fájdalomcsillapítóra sem, egy mese, sok hideg víz és a figyelemelterelés néha többet segít minden gyógyszernél.
