„Minden ember teste értékes, sőt ugyanannyira értékes”

Kezdjük az elején, mesélj magadról, kérlek!

Gyerekkorom óta túlsúlyos vagyok. Bár soha nem voltam vékony, egy autoimmun betegség gyógyszeres kezelésének következtében gyarapodott jelentősen a súlyom még tinédzserkoromban. Az elmúlt évek során sok mindent kipróbáltam annak érdekében, hogy lefogyjak, de igazán látványos és tartós eredményt sosem értem el. Voltak olyan időszakaim is, amikor nem vettem tudomást a túlsúlyomról, mert könnyebb volt nem beismernem, hogy van egyfajta „másságom”. Arra vágytam, hogy átlagos legyek. Így lett tabu a kövérségemből. Rengeteg idő, sok-sok felismerés, számtalan hasznos beszélgetés és több pozitív példa kellett hozzá, hogy másként kezdjek el magamra tekinteni, illetve hogy fokozatosan leromboljam azokat a gátakat, amiket én magam és a társadalom épített körém. Ez a folyamat még ma sem zárult le, de nem bántam meg, hogy elindultam ezen az úton, mert azóta egy teljesen új világ nyílt meg előttem.

Fotó: Pálóczi Bogi

Milyen az élet plus-size nőként?

Először is szeretném leszögezni, hogy nem akarok általánosítani, így csak a magam nevében beszélek. Ennek ellenére – az általam látott és tapasztalt dolgok alapján – azt mondhatom, hogy a történetem sok tekintetben összecseng más túlsúlyos hölgyekével. Tehát milyen az élet plus-size nőként? Részben teljesen átlagos, részben pedig azért mégis kicsit más. Átlagos, hiszen ugyanolyan örömöket és nehézségeket élek meg, mint mások. Voltam már szerelmes, és leszek is még, törték már össze a szívem, jártam már nagy magasságokban. Néha nagyon pörög a karrierem, de az is előfordul, hogy inkompetensnek érzem magam, és rettenetesen stresszelek. Előfordul, hogy reggelente arra kelek, hogy egy szénaboglya van a fejemen, hisztizek, mert „nincs egy rongyom sem”, morgolódok, mert nehezek a táskáim a nagybevásárlások után. A lista végtelen.

Ezt értem átlagosság alatt. Más pedig azért, mert ehhez még hozzájön sok, az átlagostól eltérő dolog. Természetesen vannak komoly árnyoldalai a túlsúlynak. Akár egészségügyi, akár lelki szempontból nehéz próbatétel lehet az, ha valaki pluszkilókkal bír. A túlsúly egyfajta másság, és mint olyan, belső és a külvilággal folytatott konfliktusokhoz vezethet. Viszont ezeket a konfliktusokat lehet oldani. Ha az ember megtanul harag nélkül tekinteni a másságára, akkor tisztelni fogja önmagát, és másoktól is elvárhatja ugyanezt. Valahol itt kezdődik a plus-size életérzés. Ha van némi magabiztosságod, akkor túlsúlyos nőként is lehetsz vonzó és gyönyörű. Jó esetben egy ponton arra is rájön az ember, hogy nem a pluszkilói ellenére értékes, hanem azokkal együtt. Mert ugyan lehet fogyni, akár drasztikusan is, de ameddig ez nem történik meg valaki életében, addig a túlsúly meg önmaga csatolt áruként mozog. Aztán jön a felismerés, hogy nem csak önmarcangolással, a negatív diszkriminációval meg az össze nem gombolódó nadrágokkal járhat együtt az, ha valaki kerekebb, mint az átlag.

A plus-size-os emberek vidámak, viccesek, és sokszor olyan életigenlés van bennünk, ami szinte érthetetlen, ugyanakkor rendkívül vonzó mások számára. Empatikusak vagyunk, ami talán abból ered, hogy a legtöbbünket megedzette az élet. Ha pedig egyszer megtaláljuk az önbizalmunkat, akkor jaj neked, nagyvilág, jövünk!

Fotó: Pálóczi Bogi

Mi a véleményed a mai hozzáállásról a túlsúlyhoz?

A túlsúlyhoz kapcsolódó hozzáállást nagyon vegyesnek tartom. Mi, emberek sem önmagunkban, sem másokban nem tudjuk elviselni, azt, ha valami „normálistól” való eltérést tapasztalunk. Ez valahol egyébként érthető is. Nehéz elrugaszkodni a megszokottól, elfogadni a másságot és legyőzni az előítéleteinket. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki képes lett volna az abszolút, ítélkezésmentes elfogadásra. Viszont vannak határok a véleménynyilvánítás terén. Néha az az érzésem, hogy a túlsúly témájánál ezeket a határokat erősen átlépik az emberek.

Ha csak az internetes trollokból indulnék ki, akkor baljósan annyit suttognék egy sarokban kuporogva, hogy a világ egy sötét hely. Szerencsére nem csak ilyen impulzusok érnek, így azt gondolom, hogy van remény arra, hogy egy ponton minden ember – függetlenül a testi adottságaitól – méltósággal, és ha nem is azonos, de hasonló esélyekkel élje az életét.

Néhány évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy a kövérséget és az önelfogadást egy mondatban említsük. Nem is nagyon beszéltünk erről a témáról. Most már nagyobb a nyitottság. Mint a legtöbb minden, ez is egy nemzetközi trend eredménye, ami begyűrűzött hozzánk is. Egyre többen kaptunk kedvet arra, hogy nyíltan beszéljünk a plus-size témákról, hogy megmutassuk magunkat, és ki merjük mondani, hogy így is értékes lehet az ember.

Fotó: Pálóczi Bogi

Azért volt nagy öröm számomra, hogy megkerestetek ezzel az interjúlehetőséggel, mert ez is jól mutatja, hogy a túlsúly lassan kimozdul a tabu zónából. Nagyobb figyelmet kapunk mi, túlsúlyos emberek, ami persze internetes parázs vitákat is eredményez, mégis, én mindezt jó dolognak tartom. Ha figyelmet kapunk, akkor nem lehet átnézni rajtunk. Új kapuk nyílnak meg előttünk. Lassan megváltozik a témával kapcsolatos kommunikáció. Ami akár egy olyan alapvető dologra is hatással lehet, mint a divatipar. Még sosem voltam ilyen jól öltözött. Na jó, ez így nem igaz, eddig is megoldottam, hogy ízlésesen öltözködjek, de lényegesen könnyebb a helyzetem, mint néhány éve. Természetesen nem ez az elmúlt évek változásainak a legnagyobb eredménye, de nőként azért ez sem egy elhanyagolható szempont számomra. A legfontosabb változás szerintem az, hogy már nálunk, Magyarországon is kezd teret hódítani a body positive mozgalom.

Mi a body positive mozgalom? Mit takar pontosan, és mennyire ismerik ezt itthon?

A body positve mozgalommal kapcsolatban az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy nem csak a túlsúlyra vonatkozik. Minden emberre érvényes elfogadást hirdet. Egyébként azt nem tudom, hogy van-e valamilyen konkrét definíciója a body positive mozgalomnak. Inkább arról írnék, hogy szerintem mit jelent a „testpozitív” hozzáállás. A mozgalom fő mondanivalója az, hogy nincsenek rossz, értéktelen testek. Minden ember teste értékes, sőt ugyanannyira értékes. A nagy fenekem, a narancsbőr a combomon vagy az aprónak nem mondható hasam ellenére nem ér a testem kevesebbet, mint egy bombázóé. Nem azért, mert az a test nem csinosabb. Gond nélkül elismerem, hogy a nők 80%-a rám verne egy-két kört, ha csinos fenék témában versenyeznénk. Viszont a body positive mozgalom szerint nem ez a mérce. Az én testemben is egy ember „lakik”, így ér annyit, mint egy formásabb változat.

Fotó: Pálóczi Bogi

Nem a külsőségek alapján kell egymást megítélnünk. Elcsépeltnek hangzik, de ez mégis egy fontos dolog. Néhányszor már elszenvedtem annak a következményét, hogy a túlsúlyom alapján ítéltek meg. Ezek közül talán a legdurvább az volt, amikor egy állásinterjún megkérdezte a velem szemben ülő főnökjelöltem, hogy okos embernek tartom-e magam, és ha igen, akkor mégis miért vagyok kövér. A túlsúly nem intelligenciafüggő, mégis, a beszélgetőpartneremnek sikerült önmagában párhuzamot húzni a két dolog között. Többek között az ilyen személyes tapasztalataim miatt tartom fontosnak ezt a mozgalmat, és bízom benne, hogy az üzenete minél több emberhez eljut Magyarországon is.

Persze fanyalgók mindig lesznek. Ezt a cikket sem mindenki megértően bólogatva fogja olvasni. Sokszor találkozom akár külföldi, akár hazai oldalakon azzal a nézettel, hogy önelfogadást hirdetni a túlsúlyos emberek között hibás gondolat. Van, aki azt gondolja, hogy a fogyásra a legjobb motiváció az önutálat. Tapasztalatból tudom, hogy nem így van. Aki szereti önmagát, jobban odafigyel a testére is.