Vajon azért vagyunk negatívak, mert magyarok, azért, mert nők vagyunk, vagy mert ebben a korban élünk? Valamiért illik mindennek a rossz oldalát látni, és ha boldogok is vagyunk, azt csendben tenni. Hogy is néznének ránk, ha azzal robbannánk be egyik reggel az irodába, hogy csajok, nézzétek, milyen szép vagyok! Vagy hogy milyen gyönyörű ez a nap! Vagy olyan szerelmes vagyok! Sokkal szívesebben vigasztaljuk azt, aki a súlyfeleslegén parázik, akinek rossz napja van, akinek elege van a családjából, vagy épp egyedülálló, aki utálja a főnököt, és ennek hangot is ad. Az valahogy őszintén hangzik, míg a pozitív kijelentésekre maximum felmordulunk, hogy megint itt egy hurráoptimista barom, aki túladagolta reggel a kávét, és különben is, mit képzel magáról, hogy boldog?!
Fotó: iStock.com/UroshPetrovicÖngyilkolás felsőfokon
Gondolatainkat igenis irányíthatjuk, azok pedig meghatározzák a hangulatunkat és a hozzáállásunkat, akár az egészségünket is. Nem igaz, hogy a rossz gondolatok csak jönnek a semmiből, mi pedig tehetetlenek vagyunk velük szemben. Elménk irányítható, csak neki kell állnunk, és szégyenkezés nélkül megpróbálni kitörni a negatív spirálból. Ehhez először is fel kell ismernünk, meg kell hallanunk napi észrevétlen mantráinkat. Kezdjük el figyelni magunkat, mi jár a fejünkben reggel a tükörbe nézve! Min gondolkodunk a villamoson? Melyik részét látjuk, keressük a világnak, a rosszat vagy a jót? Ha folyamatosan azt mondogatjuk magunknak, hogy tehetetlenek vagyunk, csúnyák, buták, fáradtak, kimerültek, akkor akármilyen szép nap köszönt ránk, azok is leszünk. Ha azt hajtogatjuk, hogy én erre nem vagyok képes, nem is fog megtörténni. Az önutálat gyilkol, megbetegít, az tesz csúnyává, az tesz fáradttá és enerválttá.
Már megint
Hagyjuk abba a Füles-monológokat, és legyünk inkább Tigrisek vagy akár Micimackók! Már megint esik/már megint hőség van. Már megint kövér vagyok, már megint nem kezdtem el a diétát, már megint új ruhát kell vennem. Megint hülye a férjem, megint ugat a kutya, megint dilis a gyerek, megint főzni kell. Ne így gondolkodjunk, mert az égvilágon semminek sem fogunk örülni!
Ha vacak az életünk, keressük meg azokat a pontokat, ahol tudunk és akarunk változtatni rajta, és segítsük ebben saját magunkat! Készítsünk tervet! Szeressük a testünket, vagy ha nem megy, tegyünk érte, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk! Ha mindennap csak fél órával korábban felkelünk mozogni, nem álmosabbak és nyomorultabbak leszünk, hanem fittebbek, energikusabbak, azt érezzük majd, hogy végre a mi kezünkben van az irányítás. Ne öljük bele magunkat a munkába, ne hagyjuk ellaposodni a párkapcsolatunkat, kérjünk néha szabadidőt a gyerekünktől! Reggelente pedig igyekezzünk ilyen és ehhez hasonló mondatokkal bátorítani, áthangolni magunkat:
Fotó: iStock.com/Rohappy– Egészséges és erős vagyok.
– Kíváncsian várom, hogy mit hoz a mai nap. Ez lehet egy szép nap is! A hozzáállásunkat mi döntjük el.
– Meg fogom és meg tudom oldani a problémákat. Ha nem sikerül, ott a holnap. Ahogy Anne Shirley-nek mondták: a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.
– Ma kényeztetni fogom magam valamivel – legyen az süti, barátnőzés, úszás, olvasás, csak leljük örömünket benne, és azért is szakítsunk rá időt!
– Büszke vagyok arra, amit eddig elértem. Gyereket szülni, karriert építeni, házasságban élni, konfliktusokat megoldani, kitartani a nehéz időkben igenis nagy dolog. Dicsérjük meg magunkat érte.
– A szép dolgokra koncentrálok – a változatosság kedvéért keressük azt, aminek örülni tudunk.
– Szeretem magam, és mások is szeretnek engem.
