Akár bevalljuk, akár nem, valahol már a kapcsolat elején elkezdünk azon gondolkozni, hogy milyen jó lenne összeköltözni a szerelmünkkel. Ez valószínűleg akkor merül fel először, amikor rendszeresen egymásnál töltjük az éjszakákat, és egyre több holmi halmozódik fel az egyik és/vagy a másik lakásában is. Az egész általában egy fogkefével kezdődik, a vége meg bármi lehet, csak ne erőltessük!
Eljutni a saját fiókig
Egy kapcsolatban inkább a nők a fészekrakók, vagyis szívesebben „felejtünk” mi ruhadarabokat, tisztálkodó- vagy szépítőszereket a párunk lakásában. Meg persze területet is jelölünk vele, és mindezt igyekszünk úgy megtenni, hogy a másiknak ne tűnjön fel, miben sántikálunk. De kár áltatni magunkat, mert már a legártatlanabb hajgumit is észreveszik a férfiak, csak nem teszik szóvá, mert ők is kivárnak. És ez a játszma megy heteken keresztül: ki mit hagy a másiknál, és az mennyire zavaró, visszaadjuk, szóváteszik, elhozzuk, újra ott felejtjük, és így tovább.
Fotó: iStock.com/dima_sidelnikovHa elég okosan csináljuk, egyszer biztos, hogy célt érünk, és a saját fogkefénk mellett kiharcolhatunk akár egy polcot vagy egy fiókot is, aminek nagyon örülünk, de nem sokáig, mert máris ott az új cél a szemünk előtt, hogy ha már úgyis van fiókunk, miért ne költözzünk össze.
Örülni a kis lépéseknek
Pedig mennyivel üdítőbb lenne az életünk, ha ezeknek az apró lépéseknek is tudnánk örülni, és nemcsak két napig, hanem huzamosabb ideig, hogy ne feszítsen bennünket, hogy mindez már nem elég, több kell, a kisujj helyett az egész kar, a fiókon túl már a másik egész élete.
Jön a következő szint, az újabb kivárás, az újabb játszma. De csüggedésre semmi ok, mert ha működik a kapcsolat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy előbb-utóbb eljön az a nagy beszélgetés, amikor végre megvitatjuk, hogy összeköltözünk. Mi ketten, egy közös otthonba.
Fotó: iStock.com/dima_sidelnikovAz összeköltözés okai
Érdemes végiggondolni, hogy miért is szeretnénk összeköltözni a másikkal. Mert vannak olyan érvek, amik miatt jobb, ha inkább maradunk a saját lakásunkban, ezek pedig az anyagi okok. Ha a legfőbb érvünk az együttélésre, hogy akkor kevesebb lesz mindkettőnk havi kiadása, akkor inkább hagyjuk az egészet, mert az együttélés nemcsak a számlák befizetéséről szól. Akkor elég, ha keresünk egy lakótársat.
Költözzünk össze azért, mert szeretjük egymást. Mert nem tudunk okot arra, miért ne. Mert ő az, aki mellett minden este el szeretnénk aludni, aki mellett ébredni szeretnénk minden áldott reggel. Akinek nem zavarnak a szokásai, aki után szívesen mosogatunk, takarítunk, akire szívesen főzünk, aki előtt nincsenek titkaink, akit elfogadunk úgy, ahogy van, az összes (olykor szokatlan vagy furcsa) szokásával együtt.
Mi vár ránk utána?
És amikor végre eljutunk oda, hogy összeköltözünk a szerelmünkkel, készüljünk fel, hogy valamennyire megváltozik az életünk. Többek között vállaljuk, hogy mostantól éjjel-nappal együtt leszünk vele a nap huszonnégy órájában. Össze kell egyeztetnünk a reggeli rutintól kezdve a hétvégi semmittevést és az egyedül töltött regenerálódást is. Vagyis valóban gondoljuk át, hogy mire vállalkozunk, mert egy pici mozzanaton is elcsúszhat akár az egész kapcsolat. És pont ezt nem szeretnénk.
