Még jó, hogy súg a lelkünk
Sokszor csak utólag jövünk rá, hogy rossz döntést hoztunk életünk egy bizonyos területén, elkapkodtuk, túlgondoltuk, vagy épp nem gondoltuk eléggé át. Miközben zajlik a saját életünk, nagyon nehéz azt kívülről szemlélni, és azt analizálni, épp jó úton haladunk-e – és egyáltalán, jó-e nekünk hosszú távon az a cél, amiért küszködünk. A jó hír az, hogy testünk és lelkünk akkor is szól, ha baj van, ha ezt nem írja ki nagy táblára az ablakunk elé. Csak tudnunk kell figyelni a jelekre, és elgondolkodni rajtuk.
Fotó: iStock.com/peterscodeRossz érzésünk van
A megérzések nagyon csalókák lehetnek. Vannak olyan szerencsések, akik elmondhatják magukról, hogy az ő megérzéseik mindig bejönnek, de legtöbbünk csak áll, és percekig azon vívódik, hallgasson-e a megérzésére, vagy haladjon a logikus úton. Mert rossz érzés sok mindentől ránk törhet, akár egy tudatalatti emlék miatt is, és nem feltétlenül azért, mert az adott ember vagy hely nem való nekünk. Ennek ellenére ha folyamatosan rossz érzésünk van valamivel kapcsolatban, ha úgy érezzük, fojtogatnak, elnyomnak, akkor egyszerűen ne menjünk arra, váltsunk.
Megbetegszünk
Ha a rossz érzést figyelmen kívül hagyjuk, ha túl nagy terhet cipelünk, vagy elnyomjuk saját magunkat, a stresszt, akkor a szervezetünk tűr, tűr egy darabig, aztán egy ponton rés támad a pajzson. Megbetegszünk. Lehet ez egy elhúzódó nátha, amiből nem tudunk kikeveredni, folyamatos kedvetlenség, depresszió, de súlyos esetekben autoimmun betegség, nehezen megmagyarázható fájdalmak, emésztési rendellenességek, folyamatos fejfájás keserítheti az életünket. Fogjunk gyanút, ha nehezen gyógyulunk meg valamiből, vagy ha mindig akkor betegszünk meg, amikor egy olyan személlyel kéne találkoznunk, akit magunkra kényszerítünk. Ha a hajtást sokallja meg a szervezetünk, akkor gyakran baleset kényszerít ágyba néhány hétre, ami arra figyelmeztet, hogy túlságosan erősen törtetünk valami felé, és épp ideje megállni, és gondolkozni.
Semmi sem működik
Ismerős érzés, hogy hiába teszünk meg mindent egy párkapcsolatért, mintha az eleve halálra lenne ítélve? Vagy hiába vállalunk plusz munkákat, hiába fejlődünk, és olvasunk önsegítő könyveket, sehogy sem boldogulunk a munkánkkal? Mindig minden elromlik a lakásunkban? Gyakran előfordul, hogy olyan dolgot, embert, munkát, feladatot vállaltunk el, ami egy kicsit sem nekünk való, de ezt nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni. Ne akarjunk mindent egyszerre, ne szedjük kettesével a lépcsőket az életünkben, mert meg fogunk botlani, és már félúton zihálva utálni fogjuk az egészet. Pláne akkor, ha nem ránk szabták azt a ruhát, amiben szaladunk.
Fotó:iStock.com/SanneBergVegyük a kezünkbe az irányítást!
Más jelei is vannak annak, hogy nem vagyunk jókor jó helyen. Folyamatosan úgy érezzük, hogy sarokba szorítottak, vagy épp satuba fogtak, és nem találunk kiutat. Lehet, hogy csak arra kéne keresnünk, amerre eddig nem mertük. A folyamatos stressz állandó félelemként, pánikként is élhet bennünk, mintha mindig attól félnénk, hogy a következő pillanatban kicsúsznak a kezeink közül a dolgok. Sosem vezet jóra, ha egy nagy rakás tenni- és élnivalóval pakoljuk meg magunkat, és azokkal egyensúlyozunk. Pakoljunk le okosan, ahogy egy bevásárlás után is, mindent a helyére.
Persze ijesztő, hogy el kell kezdenünk irányítani az életünket, és magunkra kell szabni a kapcsolatokat, a feladatokat, de csak így mehetünk egy olyan irányba, ami számunkra is kedvező. Ne éljük más életét, ne éljünk mások elvárásai szerint, találjuk meg a saját utunkat, és akkor már megtettük az első lépést a boldogság felé.
