Egy pingvin sétál sombreróval a fején... – izzasztó kérdések az állásinterjún

„Melyek a legjobb tulajdonságaid? És a legrosszabbak?” Utálatos kérdés mind a kettő. Hogyan is lehetne erre jó választ adni, hiszen beképzeltnek sem akarunk tűnni, ha a pozitív oldalunkat kell kiemelni. De hogyan adhatnánk választ a második kérdésre anélkül, hogy rosszat gondoljanak rólunk? Sokszor igazságtalannak és rosszindulatúnak tűnnek egyes kérdések, mert nem érezzük őket relevánsnak az adott témában. Ugyanakkor minden leendő munkaadó arra kíváncsi, mennyire tudjuk feltalálni magunkat, hogyan vágjuk ki magunkat egy kínos helyzetből.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Ha izzasztó kérdésekről van szó, akkor a világ vezető nagyvállalatai tudják, mi a dörgés. Az Apple, a Google és társaik imádják kellemetlen helyzetbe hozni a leendő munkatársakat és furábbnál furább kérdésekre keresik a válaszokat. Az amerikai Goldman Sachs kereskedelmi banknál például olyanokat kérdeztek, hogy a munkavállaló „Milyen tárgy szeretne lenni?”, vagy „Mi a véleménye Adolf Hitlerről?”. Kellemetlen szituációk hazai állásinterjúkon is adódhatnak, de nem lehetetlen győztesként kikerülni ezekből a helyzetekből.

Első benyomás csak egyszer van…

Az első és legfontosabb lépés egy állásinterjú előtt, hogy a lehető legnagyobb mértékben megnyugtassuk magunkat. Persze ez nehéz, amikor a jövőnk a tét, de az nem old meg semmit, ha idegeskedésünkben összevissza beszélünk és a stressz miatt kell búcsút intenünk a munkának. Mielőtt belépnénk az irodába hívjunk fel valakit, akiről tudjuk, hogy két mondattal képes megnyugtatni minket. Vegyünk néhány mély levegőt, vagy ha ez sem segít, akkor a táskánkban termoszban elfér némi nyugtató tea. A lényeg, hogy amikor belépünk az ajtón, ne azt lássák rajtunk, hogy rettegünk. Mutassunk egy magabiztos képet és máris pozitívabb az első benyomás. Ehhez nagyban hozzájárul a fizikai megjelenés, a testtartás és a beszéd módja is. Az, aki kényelmesen hátradől azt a látszatot kelti, hogy őt igazából csak egy picit érdekli az egész, kávészünet alatt ugrott be a beszélgetésre. Aki pedig olyan merev háttal ül, hogy a fejére tehetnek egy vízmértéket azért bukhat, mert túl idegesnek tűnik. Találjuk meg az arany középutat, ne legyünk túl merevek és túl lazák sem.

Olyan válasz nincs, hogy „nem tudom”

Az interjú során számtalan olyan kérdés merülhet fel, amire a legszívesebben csak annyit mondanánk: nem tudom. Ezt jobb, ha azonnal elfelejtjük. Sosem szabad, hogy ez a két szó elhagyja a szánkat. Ha valóban nem tudjuk a választ, akkor próbáljunk meg hangosan együtt gondolkodni. Az interjúztató célja pontosan az, hogy zavarba hozzon minket, gondolkodásra késztessen és feltérképezze azt, hogy mire vagyunk képesek. Ilyenkor nem szabad megijedni, össze kell szedni a gondolatainkat, vázolni néhány lehetséges megoldást. Ha ügyesek vagyunk, akkor elmozdíthatjuk olyan irányba a beszélgetést, amely nekünk kedvező. Kérdezni nem tilos, sőt! Kifejezetten jó, ha a másik fél látja, hogy aktív szereplői vagyunk a beszélgetésnek, nem pedig passzív elszenvedői.

Legalább azt tudjuk, milyen céghez jelentkezünk!

Manapság egyre többen részt vesznek olyan interjúkon, melyek lehet, hogy nem álmaik állását jelenthetik számukra, de a megélhetéshez szükség van rájuk. Így nem csoda, ha jelentkeznek olyan cégekhez is, amelyekről alig tudnak valamit, csak maga a pénz motivál. Ilyen esetekben a leggyakoribb hiba, ha nem térképezik fel előre a helyet. Minden esetben rá fognak kérdezni arra, a jelentkező ismeri-e a cég profilját, követi-e az azzal kapcsolatos friss híreket, mi tetszik a legjobban a weboldalukon, vagy épp min változtatna.
Ha a cég nevén kívül semmit sem tudunk, akkor ez az irány életünk legkellemetlenebb szituációjához vezethet minket. Egy óra elegendő ahhoz, hogy átböngésszük a kiszemelt vállalat honlapját, végigpörgessük a közösségi oldalakon való megjelenésüket, és keressünk rá a nevükre a neten, hátha a friss hírek között találunk valami érdekeset. Készüljünk fel alaposan, és akkor nem érhet minket kellemetlen meglepetés.

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Koncentrálni kell a legfontosabbra

Az első és legfontosabb aranyszabály: ne késsünk! Persze előfordulhat, hogy rajtunk kívülálló okok miatt történik ez meg, de ilyen esetekben érdemes telefonon jelezni a cég felé, hogy számítsanak némi késésre. Így ők is fel tudnak készülni és nem kezdünk rögtön egy rossz ponttal.
Soha ne felejtsük el, hogy milyen pozícióra jelentkezünk! Ha pedig párhuzamosan több céghez is be van adva az önéletrajzunk, akkor mindig tudjuk, hogy épp melyiknél járunk. Több mint kínos, ha élőszóban ilyet hibázunk.
Bemutatkozásnál figyeljünk a partnerünkre és ne felejtsük el a nevét, hiszen az elkövetkezendő percekben ez az információ még jól jöhet.
Az első interjún ne kérdezzünk rá a fizetés nagyságára, sem arra, hogy mikor lehet szabadságot kivenni. Szintén tiltólistás kérdés az is, hogy hányan jelentkeztek még erre a munkára.

És ha már a kellemetlenségről volt szó…

Bár egy-két izzasztó kérdést már kiemeltünk, de ennél sokkal keményebb kérdések is hangoztak már el interjúkon. Például:

• Ha olyasmiért tartóztatnának le, amivel nem követtél el semmi rosszat, mit tennél?
• Nagyobb szükséged van ránk, mint nekünk rád?
• Melyik az a tulajdonságod, amely miatt nem kellene felvennünk téged?
• Ha arra kérnének, mozdítsd el ezt a 30 emeletes házat a Hudson folyón, mit tennél?
• Mi az, ami miatt többé nem interneteznél?
• Loptál valaha tollat a munkahelyedről?
• El tudsz mondani egy nyelvtörőt, miközben eladsz egy mosógépet?
• Mi a kedvenc dalod? Kérlek, add elő!
• Egy pingvin sétál be az ajtón, és sombrero van a fején. Szerinted mit felelne az állat, ha megkérdeznéd tőle, miért van itt?
• Hogyan működik az internet?