Nem jól nevelünk?
Örök vita áll fenn az illemszabályokhoz ragaszkodó, régimódinak tartott és a modern nevelési elvet követő anyukák között. Az egyik tábor már a gyerek első évétől kezdve helyesen fogatja a csemetével a kanalat, oktatja a szalvéta használatára, és ragaszkodik ahhoz, hogy amíg az ebéd el nem fogy, addig a gyerek nyugodtan üljön a helyén, ne üvöltözzön, ne játsszon az étellel. Régen minket is így neveltek, gondolom, mindannyian emlékszünk az Ülj egyenesen! Ne tedd az asztalra a könyököd! Ne egyél úgy, mint egy disznó! Hogy fogod azt a kést?! Mások csak száraz kenyérhéjat kapnak! Ugye azt akartad mondani, hogy köszönöm szépen az ebédet?! mondatokra. Néhányan – bár ők vannak kevesebben – még ma is így nevelik a gyerekeiket, és azokkal a csemetékkel nincs is semmi baj az éttermekben sem. Fegyelmezetten, maximum unottan esznek, és halkan kéredzkednek ki pisilni. Na de a többiek…
Szabadság az illemszabályoktól
A legtöbb mai anyuka nem ragaszkodik mereven az illemszabályokhoz, és őszintén szólva úgy eteti kisgyerekét, ahogy tudja. Örülünk, ha az hajlandó megenni azt a néhány falatot, még akkor is, ha közben repülőset kell játszani, vagy a papi háromnegyede az etetőszéken és a padlón köt ki. Miközben kétségbeesetten próbáljuk etetni a gyereket, kinek jut eszébe arra oktatni, hogyan kell enni étteremben? Maximum a vasárnapi ebédek során vagy a nagyszülőknél, akik árgus szemmel figyelik, hogy viselkedik az unoka. A helyes étkezés szabályai viszont nem feltétlenül rögzülnek úgy, ahogy kéne, így aztán átlagos gyerekkel étterembe menni valóságos kínszenvedés az étteremnek és a szülőknek is, egyetlen ember érzi jól magát: a gyerek – vagy ő sem, mert állandóan megszidják.
Vihar a biliben
Azok az éttermek, amelyek nincsenek felkészülve a családos vendégekre, jókora sokkot kaphatnak. A spagetti a földön landol, a kenyérkockákat eldobálják, a szívószál a gyerek orrából lóg, aki nem mellesleg állandóan üvölt, a szülők pedig idegesen nevetgélve próbálják kicsalogatni a másik gyereket az asztal alól. A gyerekek csak és kizárólag desszertet hajlandóak enni, minden más maradékot jobb híján a szülők takarítanak el, akik közül az elkeseredettebbek időnként eltűnnek az egyik csemetével a mosdóban. Ilyenkor hiába a szentbeszéd meg a fenyegetés, a gyerekek mintha éreznék és élveznék, hogy nyilvános helyen csapnak balhét.
Mit tehetünk megelőzésként?
Minden szülő elhatározza a legutolsó balhé után, hogy otthon aztán jól megneveli a gyereket. Persze semmi baj azzal, ha illemre szoktatjuk a gyerekeinket, sőt, de nem kell átesnünk a ló túloldalára sem. Kezdjünk el otthon, legalább hétvégente, együtt enni, és tartsuk be a szabályokat. Ha elmennénk valahová, keressünk gyerekbarát éttermeket, ahol a kicsik is jól érezhetik magukat, ahol akár még külön gyerekmenüvel is készülnek, és ahol nem pisszegnek le állandóan a pincérek.
Mielőtt éttermet választunk, nézzünk fel a netre, mert vannak olyan helyek, ahol annyira nem örülnek a gyerekeknek, hogy bizonyos életkor alatt be sem vihetjük őket, ezt pedig a honlapon is feltüntetik.
Ne érkezzünk veszekedve, ingerlékenyen, alvásidő előtt-alatt és farkaséhesen az étterembe, mert az étel kiérkezéséig még nehezebb lesz kordában tartani az éhes gyerekeket. Ha kell, vigyünk papírt, ceruzát, hogy a csemeték rajzolhassanak, ha unják magukat. Ha ismerjük a gyerekeinket, akkor kifejleszthetünk olyan trükköket, amik segítenek jól viselkedni az éttermekben is – vagy legalább a nagyobb balhékat megelőzhetjük.







