Mára már a kapcsolataink egy jelentős részét online „bonyolítjuk”, részben azért, mert szétszóródtunk a világban, részben azért, mert így sokkal egyszerűbb. Ha valamelyik kinti ismerősöm eszembe jut, írhatok neki akár a hetes buszról egy gyors üzenetet, nagy eséllyel megkapja azon nyomban. Ugyanakkor lehet, hogy ha személyesen találkoznánk, csönd lenne. Az online tér az életünk minden szegmensét befolyásolja, még azokat is, amelyekről azt gondoltuk, hogy nem fogja. De. Minden átalakult. Az új kommunikációs csatornák miatt a régiek háttérbe szorultak, vagy el is pusztultak teljesen. Általánosságba véve sokkal introvertáltabbak az emberek, s nehezen nyitnak olyanok felé utcán, közértben, akik nincsenek megjelölve mint „hivatalos ismerősök”, ugyanakkor megsértődünk azon, ha valaki a közösségi oldalon a barátunk, a való életben azonban, szemtől szemben, nem ismer meg.
Fotó: iStock.com/RohappyDe valódinak mondható egy ilyen kapcsolat, melyben nincs hagyományos értelemben vett beszéd, érintkezés?
Három lány, négy történet
Sári 30 éves: „A párommal első pillanattól tudtuk, hogy a mi kapcsolatunk legmeghatározóbb eleme a távolság lesz. Egy fesztiválon találkoztunk, az ország két különböző pontján éltünk, ő dolgozott, én tanultam. Lassan alakult minden, rengeteget beszéltünk telefonon esténként, napközben pedig chateltünk. Nem tudom, miért, nekünk valahogy ez bejött. Minden hétvégén találkoztunk, vagy ő utazott 3 órát, vagy én. Így visszatekintve már persze könnyű beszélni róla, de akkoriban nyilván máshogy éreztem, nagyon hiányzott, és elepesztően rossz volt, amikor elváltunk vasárnap esténként, így szoktuk meg, habár a történetnek nem boldog a vége, pont mielőtt egy városba tudtunk volna költözni, szétmentünk.
Volt egy időszak az életemben, amikor minden barátnőm külföldön élt, egyik Dániában, a másik Berlinben, én pedig akkor épp Spanyolországban. Nagyon szoros kapcsolat volt köztünk, és nagyon hiányoztunk egymásnak, de nyitottunk egy konferenciabeszélgetést, és amikor volt időnk, írtunk bele: ez és ez történt ma, a többiek pedig elolvasták, amikor volt rá idejük rá. Több ezer oldalnyi beszélgetésünk maradt fenn valahol az online térben, egyszer ki is nyomtattunk belőle valamennyit, egyikünk megkapta a születésnapjára. Szakadtunk a nevetéstől, miközben olvastuk…”
Juditnak így alakult ki az online barátsága: „Ágival az egyetem hozott minket össze. Mikor megtudtam, hogy felvettek, az akkor még friss és kissé ismeretlen Facebook-világot hívtam segítségül, hogy keressek leendő csoporttársakat. Ő volt az első, akivel megtaláltuk egymást, aztán a gólyatáborban kiderült, hogy mennyire hasonlítunk, és mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Onnantól kezdve csak úgy alakult az egész. Együtt mentünk, együtt jöttünk, segítettünk egymásnak. Második félévtől már igyekeztünk minden órát úgy felvenni, hogy együtt legyünk. Olyan természetesen alakult ki a barátságunk. Ő nem is a barátom, hanem a testvérem. Ő az, aki simán leszid, ha hülyeséget csinálok, és bár adott pillanatban rosszulesik, tudom, hogy igaza van. De ez fordítva is igaz. Amikor befejeztük az egyetemet, ő egy remek lehetőséget kapott: tavaly nyáron kiköltözött egy évre Londonba. A szakmánknak megfelelően tudott elhelyezkedni, és nagyon büszke voltam rá, amellett, hogy majd megszakadt a szívem. Persze, manapság könnyebb a kapcsolatot tartani, hála a modern technikának, de aki volt már ebben a helyzetben, az tudja, hogy ez nem az igazi. Hiányzik a személyes kontakt, az ölelések, a közös bulizások, sőt még az egyszerű vásárlások is. Nem könnyű, de nem is lehetetlen ezt átvészelni. Szerintem, vagyis remélem, hogy ez az idő megerősít minket.”
Annának pedig egy nem hétköznapi kapcsolata alakult az online térben: „A barátság szó hallatán az emberek mindig valamilyen boldogsággal, játékkal, szórakozással összefüggő kapcsolatra gondolnak. Pedig ha csak a legegyszerűbb definícióra vagyunk kíváncsiak, a Wikipédia szerint a barátság összetett, támogató emberi viszony, amely egyes szociológusok szerint a legfontosabb emberi kapcsolatok egyike. Az én legfontosabb netbarátságom életem legszomorúbb eseményéhez kötődik. Túl fiatalon vesztettem el a párom, és ezt a fájdalmat az ő egyik gyerekkori barátja sem tudta egyedül feldolgozni. Bár korábban soha nem is találkoztunk, sőt nem is tudtam a létezéséről, egy váratlanul jött e-mail kapcsán elkezdtünk levelezni. A levelezésből végül olyan szoros netbarátság lett, amely mindkettőnket átsegített a legnehezebb éveken – mindezt úgy, hogy személyesen alig néhányszor találkoztunk. És az idő múlásával már nem pusztán egymás támogatói, hanem igazi barátok lettünk. Akiket már nem a közös veszteség, hanem a hétköznapi értelemben vett barátság köt össze.”
Fotó: iStock.com/RohappyLegyünk óvatosak!
Az online felületek sokat segíthetnek abban, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, de nem pótolja a valódi kapcsolatokat, legfeljebb segít fenntartani egy már létező barátságot, ahogy azt a három barátnő esetében is láthattuk. Annáét leszámítva sok esetben egy hús-vér kapcsolatból indult az online barátság vagy szerelem, de abban az esetben, ha már eleve az interneten akadunk össze valakivel, s minden információ, amit szerzünk, az írásai alapján ér el hozzánk, nem látjuk az illetőt természetes környezetében, nem látjuk a testét, a jeleket, amiket küld, nem érezzük az illatát, nem tudunk a szemébe nézni, pedig ezek mind nagyon fontos információk, sokkal-sokkal többen elárulnak valakiről, mint a leírt vagy kimondott szavai. Mindig legyünk nagyon óvatosak ilyen esetekben, s ne nyíljunk meg azonnal egy tökéletesen idegen embernek, akiről a lehető legkevesebbet tudunk.
