Ilyen észrevétlen jel lehet az, ha elgondolkodunk azon, hogy vajon többnyire boldogok vagy inkább boldogtalanok vagyunk a párkapcsolatban. Őszintén gondoljuk végig, és ha a boldogtalan órák száma a több, akkor érdemes a kapcsolaton tovább gondolkodni.
Az is feltűnhet, hogy a barátaink egyre-másra jelzik, hogy kevés időt vagy szinte semennyit nem töltünk velük, pedig korábban mindig volt rájuk időnk. Világos, hogy a szerelmünk miatt kevesebb idő marad a barátokra, de ha elhanyagoljuk őket, az arra utalhat, hogy valami nem működik jól a kapcsolatunkban, talán túl sok a ragaszkodás, az egymásba kapaszkodás, pedig mindenkinek szüksége van egy kis különlétre.
Ám nemcsak a barátainkat hanyagolhatjuk el egy kapcsolat mitt, de a munkánkat is. Az első hetekben még valamennyire normális, ha egy kicsit más világban élünk, és valahogy semmi más nem érdekel bennünket, csak a másik, de ez egy idővel enyhül, és vissza kell térünk a régi kerékvágásba, hiszen a munka is hasonlóan fontos, mint a szerelem.
Az is jele lehet, hogy egy kapcsolat nem a legoptimálisabb számunkra, ha elveszítjük régi önmagunkat. Ha például már nem érdekelnek azok a hobbik vagy sazabadidős kikapcsolódások, amiket korábban rendszeresen végeztünk. Vagy ha egyik napról a másikra olyan elveket kezdünk magunkénak vallani, amiket korábban meg sem hallottunk. Ha egy pillanatra megállunk és végiggondoljuk, rájöhetünk, hogy az a kapcsolat sem feltétlenül a legjobb, ha közben elveszítjük önmagunkat.







