A meditációs mesekönyvek éppen ezekre a helyzetekre kínálnak használható viselkedésmintákat. Játékosan mutatják be nemcsak a gyerekeknek, de a szüleiknek is, miként lehet úrrá lenni haragunkon, ellazítani a testünket és a lelkünket egy fárasztó nap után azért, hogy minél nyugodtabb éjszakánk legyen.
Fotó: iStock.com/ChoreographA hagyományos mesekönyvek is segítenek egy más tudatállapotba repíteni a kicsiket, ráhangolódni az elalvásra. Miben különböznek ettől a meditációs mesekönyvek?
„A relaxációs, meditációs mesekönyvek segítik hatékonyan csökkenteni a stresszt, a szorongást és az agressziót, a gyermek képes lesz uralni nehéz érzéseit, és könnyebben elalszik – mondja Kádár Annamária pszichológus, a mesepszichológia szakértője. – Szülőként, pedagógusként – bármennyire is szeretnénk – nem óvhatjuk meg gyermekeinket minden stressztől, szorongástól. A progresszív izomrelaxáció módszere például azon alapszik, hogy érzelmi tónusunk és izomtónusunk között kapcsolat van: ha a testünk ellazul, a lelkünk is követni fogja. Ezt a technikát tanítják meg ezek a speciális mesekönyvek, amelyek kis lépésekben, játékosan juttatják el a gyermeket a relaxáció élményéhez.”
Óvodások már értik
Hány éves kortól van értelme (ha egyáltalán lehet így fogalmazni) meditálni tanítani a kicsiket?
„Egy nagy óvodás gyerek már végig tudja követni az utasításokat, vele el lehet kezdeni a gyakorlást.”
Van-e valamilyen vízválasztó életkor, ami előtt és után „kicsi” és „nagy” módon kell megfogni, hozzáfogni a gyerek meditálásra tanításához?
„A meditáció egy megváltozott tudatállapot, ami nem hozható létre akarattal – folytatja Kádár Annamária. – Olyan, mint az alvás: minél inkább aludni akar valaki, annál éberebb lesz. A gyerekekhez mindenképp játékon keresztül vezet az út. Ők még nem tudják ezeket a feladatokat komolyan venni, ne is várjuk el kezdetben ezt tőlük. Legyen ez egy jó móka. Fontos abból az alapvetésből kiindulni, hogy ez nem egyik napról a másikra ható módszer. Sok gyakorlásra van szükség, hogy beépüljön a szülő és a gyermek mindennapjaiba, rendszeresen kell végeznünk, hogy elérjük a kívánt hatást.”
Fotó: iStock.com/ PavelKriuchkovÉn nem tudok meditálni. Hogyan fogom így a gyerekemet meditációra tanítani?
„Amikor valaki meditál, mindössze annyit tesz, hogy az elméjét egy bizonyos dologra összpontosítja. Valójában a test ellazult állapotában végzett tudatos befelé figyelés, egy dologra való koncentrálás. Egy könyv olvasása, egy mese hallgatása is bizonyos mértékben meditációs tevékenység.”
Egy kamasz már kinőtt a mesekönyvek világából. Van valamilyen alternatíva számukra?
„A kamasznak elmondhatjuk, hogy a meditációhoz nem kell feltétlenül gyertyákat gyújtani vagy lótuszülésben ülni és mantrát tanulni. Időnként elég egy-egy rövidebb meditáció alkalmazása, hogyha lecsukja a szemét, vesz néhány mély lélegzetet, ellazítja magát, és amikor jönnek a gondolatai, akkor tekintsen úgy rájuk, mint a bárányfelhőkre, hagyja őket úszni. A jelentudatosságot vagy mindfulnesst is gyakorolhatja egy kamasz, aminek célja, hogy minél tisztábban tudatában legyen a saját élményeinek. Így nem a világtól való elvonulást gyakorolja, hanem pont ellenkezőleg: nem engedi elhatalmasodni magán a külső-belső hatásokat.”
