Egészség

Ápold a lelkét, és meggyógyul a teste

Ha a nagyoknál lehetnek lelki okai a betegségeknek, akkor a kicsiknél ez miért lenne másként?

Felnőttként is tapasztalhatjuk magunkon, hogy a különböző lelkiállapotok a testünkre is hatással vannak. Ha félünk vagy idegeskedünk, akkor ingadozik a vérnyomásunk, megváltozik a szívverésünk, szélsőséges esetben sápadtak leszünk vagy elájulunk.

Ha a téli hidegben náthás lesz a kicsi, az nem meglepő, hiszen a körülmények miatt könnyen ledöntheti a lábáról a betegség. De mi a helyzet, ha feltűnően gyakoriak a megbetegedések? Vagy ha nem hatnak a gyógyszerek? Akkor érdemes a lelki okokra fókuszálni és szélsőséges esetben pszichológus segítségét kérni.

Test és lélek kapcsolatát már az ősi kultúrában is felfedezték

Sokan nem hisznek abban, hogy létezhet kapcsolat a megbetegedések és az egyén lelkiállapota között, pedig ezt már az ókorban is elfogadott tényként kezelték.
„Elég csak Arisztotelész híres mondására gondolnunk, miszerint ‘ép testben ép lélek!’ – mondja Posztós Réka gyermekpszichológus. – Gondoljunk csak arra, mikor stressz ér minket, testünk erre rögtön válaszol és riadót fúj: szívverésünk, légzésünk felgyorsul. Talán ez az a pont, ahol a legkönnyebben észrevehetjük magunkon is lelkiállapotunk testünkre gyakorolt hatását. Évtizedek óta vizsgálják a kutatók, hogy testünk-lelkünk kapcsolatát milyen összefüggések mozgatják. A kutatások eredményeképp azt mondhatjuk, hogy a lelki megrázkódtatások, pszichológiai stresszhatások fizikai betegségekhez vezethetnek, de a folyamat itt nem áll meg: a kialakult betegségek visszahatnak lelkünkre, újabb pszichés gyötrelmek forrásaivá válhatnak. A lélek képes befolyásolni a test immunrendszerét. Amikor a lélek tehetetlennek érzi magát, az állapotát reménytelennek minősíti, a test is veszélybe kerülhet. A tudományág, mely a lélek ezen képességét kutatja a pszicho-neuro-immunológia.”

Foto: iStock.com/Artfoliophoto

Foto: iStock.com/Artfoliophoto

A gyerekek így próbálnak jelezni

Azt tudhatjuk akár magunkról, akár a saját gyerekeinkről, hogy ha drasztikus változás következik be az életben, akkor arra gyakran így reagál a kicsik szervezete. Emlékszünk, amikor kiskorunkban elkezdtük az iskolát vagy az óvodát, és feltűnően gyakran betegedtünk meg? És arra, hogy a mi gyerekeink ugyanezt csinálták? „Amikor a megbetegedések egyre gyakoribbá válnak, esetleg a hasfájás, hasmenés, székrekedés, láz tünetei mögött a gyermekorvos nem talál biológiai okot, mindenképp végig kell gondolnunk, mi is történik gyermekünkkel. Mi nehezíti meg annyira a mindennapjait, hogy ‘megéri számára’ tudattalanul testi tüneteket produkálni annak érdekében, hogy megkapja a lelke számára létfontosságú gondoskodást, amitől újra biztonságban érezheti magát? Fontos megértenünk miért van ‘szüksége’ gyermekünknek a betegségre. A gyerekekre nem kizárólag szüleik hatnak, hanem az őket körülvevő teljes környezet: az óvó néni, a tanító néni, más gyerekek, felnőttek, akikkel kapcsolatba kerül. Nem kizárólag a szülő viselkedésének tükre egy-egy betegség megjelenése, de a szülő felelőssége, hogy átsegítse gyermekét a kritikus időszakon.”
Tisztában kell lennünk azzal, hogy mi veszi körül a gyermeket. Ha valamilyen stressz vagy trauma éri, akkor szinte biztos, hogy a teste is jelezni fog.
„Nyilvánvalóbbak azok az esetek, amikor gyermekünk traumatikus életeseményt él át: elveszíti egy számára fontos hozzátartozóját, szülei elválnak, baleset éri vagy bántalmazás áldozatává válik. De ne gondoljuk, hogy kizárólag ezek az események hatnak gyermekünk lelkére. Minden gyermek saját szemüvegén át éli meg környezete eseményeit, így olyan, számunkra szorongásmentes helyzetek is lehetnek neki stresszfaktorok, melyek felett mi felnőttként elsiklunk. Ne felejtsük el, hogy az érzésekkel vitatkozni nem lehet. Amennyiben felfedezzük gyermekünk testtartásán, mimikáján, hogy az adott helyzetben nem érzi komfortosan, magabiztosan magát, próbáljuk őt megsegíteni a számára nehézséget okozó helyzetben.”

Fotó: iStock,com/ Mizina

Fotó: iStock,com/ Mizina

Ne felejtsük el: minden gyermek egyedi!

Gyakran olvashatjuk, hogy adott betegséget bizonyos problémákhoz társítanak. Például az asztmát és az allergiát a sérült anya-gyermek kapcsolattal hozzák párhuzamba. Posztós Réka az ilyenfajta tipizálás esetében óvatosságra int minket.
„A kérdés óvatosan kezelendő! A test és lélek egymás kölcsönhatásában működik. Vannak tendenciák, amik kimutathatók, de nem felejthetjük el az egyének egyediségét figyelembe venni. Tudatos vagy nem tudatos szándékaink lelkiállapotunkban tükröződő értékelése mindenképp szerepet játszhat a testi betegségek létrejöttében. Maradjunk az asztma példájánál: a jelenlegi elméletek szerint az asztma a szervezet védekezésére irányul, idegen allergén anyagok ellen alakul ki. De csak akkor, ha ezekre az anyagokra a szervezet túlérzékeny. A roham azonban nem váltódik ki kötelezően. Több esetben megfigyelték, hogy a specifikus allergén, amelyre a gyermek igazoltan allergiás reakciót ad, nem szükségszerűen vált ki minden esetben asztmás rohamot, illetve allergén jelenléte nélkül is kiváltódhat roham. Ez utóbbira példa egy kutató kísérlete, aki rózsa pollenjére allergiás betegnél műrózsa felmutatásával asztmarohamot váltott ki. Ez a megfigyelés bizonyíték arra, hogy lelki és fizikai tényezők együttesen határozzák meg a betegség tüneti megnyilvánulását. A lelki tényezők elhanyagolhatatlan szerepére utal az a tapasztalati tény is, hogy bosszúságok, iskolai vagy családi nehézségek is válthatnak ki asztmás rohamot, sőt még az örömérzés is súlyos légzési zavart okozhat.”
Szülőként a legfontosabb feladatunk, hogy éberek legyünk. „Kiemelten fontos, hogy azokban az élethelyzetekben, amikor gyermekünket valamilyen trauma éri, fokozottan figyeljünk testi-lelki állapotára! A betegséget megelőző jelek lehetnek, ha gyermekünk esetleg nyűgösebbé, érzékenyebbé válik saját magához képest. Ne bagatellizáljuk el a gyermek számára fontos problémákat!”

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!