Mit tehet egy nő, ha imád barkácsolni, varrni és hímezni? Ha ehhez kreativitás és tehetség társul, akkor vállalkozást épít. Kopócs Éva háromgyermekes anyukaként ezt tette, és a hobbiját a munkájává tette: így jött létre a Maminvent.
„Gyerekkoromtól fogva lételemem az alkotás, a kreativitás valamilyen formájának kiélése” – meséli Éva. „Bútorok felújításától kezdve a hímzésig és batikolásig sok manuális tevékenységet kipróbáltam, de a különleges textilek gyűjtése, a vadászat utánuk, a bolhapiacok és a turik hangulata lett a legmeghatározóbb elem végül. Azt már a szülői házban magamba szívtam, hogy a régi szokásokhoz hasonlóan nem veszünk rögtön újat a boltban. Ha valamire szükségünk van, szétnézünk a meglévő dolgaink között. Megpróbálunk új értelmet, új használati funkciót társítani hozzájuk és egy kis munkával, átalakítással létrehozzuk azt, amit elképzeltünk. Ez a küldetéstudat azóta is munkál bennem és gyakran érzem azt, mintha a kidobott darabok kiabálnának utánam. Mintha a kezükkel integetnének, hogy vigyem haza őket, adjak nekik új célt, mert még nem érzik azt, hogy itt a vég.”
Fotó: MaminventA sok fiú között kellett egy kis nőiesség
Akkoriban még ő sem hitte, hogy felnőttként pénzre válthatja a hobbiját. Az egyetemi évek után tanárként kezdett dolgozni és az áttörés csak később következett be. „A fordulat akkor jött, amikor kiköltöztünk vidékre egy kertes házba és a harmadik fiunk 8 hónapos volt. Valószínűleg a gyerekkorom színhelyéhez hasonló vidéki környezet és az, hogy a ház otthonossá tételéhez újra elő kellett venni az ecseteket és a varrógépet előhozta belőlem ezt a fajta kreativitást. Csupa fiúval voltam/vagyok körülvéve és szükségem volt egy feminin ellenpontra. Egy olyan tevékenységre, ami csak én vagyok, amiben teljesen el tudok merülni és fel tud tölteni. Szóval mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy megvarrjam az első farmerből átalakított táskát. Annyi különbség volt a korábbi próbálkozásokhoz képest, hogy ekkortájt kezdtek itthon is elterjedni az otthonról dolgozó anyák blogjai, példát állítva ezzel elém is. Így egy olyan új kihívásnak tekintettem a régi-új hobbimat, amiből még bármi lehet.”
Ahelyett, hogy a gyerekek miatt bezárkózott volna, Éva számára kinyílt a világ. „Lubickoltam az új helyzetben és legbelül éreztem, hogy ez az a fajta elfoglaltság, amit gyerekek mellett is tudnék csinálni. Ami azt jelentené, hogy a kisgyermekes lét ellenére nemhogy beszűkül a látóterem, hanem sokkal inkább kitágul.”
Fotó: MaminventA vadászat már a fiúkra is átragadt
Az egyéni vállalkozás alapja egy családi hobbi. „A kincskeresés szinte a lételemem, amivel sikerült a családomat is megfertőzni. Így nekünk sokszor az a kirándulás, hogy elmegyünk együtt turizni, vagy a bolhapiacra. Ilyenkor már a fiaim is hozzák nekem a szépségeket, hogy ‘Anya, ebből varrjál táskát!’ Amikor pedig egyedül megyek, az mindig feltöltődés. Az alkotófolyamat valójában itt kezdődik el, amikor lelki szemeimmel már látom, hogy mit mivel lehetne variálni, miből mi készülhetne, és hogy XY ékszeréhez pont a kezembe került anyag illene. A saját beszerzés mellett egyre többen keresnek meg saját gyűjteményeikkel, amiket költözés, válogatás, rendezgetés miatt szednek össze. Megtisztelő, hogy eszükbe jutok, továbbá az is, hogy az anyagokat is tisztelik annyira, hogy kidobás előtt adnak nekik egy új esélyt.”
Fotó: MaminventA három gyerek mellé hamarosan érkezik a negyedik is. Amellett, hogy Éva érzi a helyzet súlyát, nem érzi teljesíthetetlen feladatnak ezeket a kihívásokat. „Vállalkozást vinni és nem beosztottként dolgozni főállásban minden körülmények között kockázatos. Nincs védőháló a családodon kívül, leginkább magadra számíthatsz, nem tudsz teljesen kikapcsolni, mert a feladatok, a tervek, a logisztika folyton ott motoszkál az agyadban. Viszont azzal is tisztában vagy, hogy mindezt te választottad magadnak, saját időrended van, és a sikereket ugyanúgy, mint a kudarcokat, csakis magadnak köszönheted. Ahogy mondani szoktam, majd ezt is megoldjuk valahogy.”
Fotó: MaminventNem egyszerű mamaszütyők, hanem rekreálmányok
„Az elején főleg anyukákkal kerültem kapcsolatba, hiszen akkoriban még nekem is kisebbek voltak a fiaim, több ‘babás”’dolgot készítettem. Aztán ahogy nőttek a fiúk, úgy tolódott el a hangsúly más irányokba is. Törekszem arra, hogy olyan termékeket készítsek, amelyek egyszerre tudnak nőcis kiegészítők is lenni a fiatalabb réteg számára, illetve az anyukák által kényelmesnek, praktikusnak tartott holmik. Az mindig is célom volt, hogy kinőjek az ‘otthon, gyermekei mellett hobbiból alkotó’ anyuka kategóriából, első perctől törekedtem arra, hogy a lehetőségeimhez mérten minél profibb legyen az, amit mutatok magamból. Próbálok folyamatosan fejlődni, így kimondottan sikerként könyvelem el, hogy a fiatalabb generációt is elértem, és nem tartják cikinek a fiatal lányok egy nagycsaládos anyukától vásárolni. Ráadásul újrahasznosított termékekről beszélünk, ami ugye szemben áll a mainstream által propagált gyors divattal. Hiszem, hogy ha alázattal és elmélyültséggel viszonyulsz a teendőidhez, örülsz az apró lépéseknek, képes vagy adaptálódni és rugalmasan reagálni, a megtorpanásokból is erőt meríteni, akkor nem vallhatsz kudarcot.”
