A tanulósarok alapvetően (milyen meglepő) tanulásra van kialakítva, elsősorban tehát az ahhoz szükséges feltételeket kell hogy biztosítsa. Ez a fény, a kényelem, és olyan körülmények, melyek nem vonják el a gyerek figyelmét a lényegről, vagyis a házi feladatról. Lehet dekorálni, díszíteni, színezni és egyedivé varázsolni ezt a sarkot, de tartsuk mindig szem előtt, hogy nem játékkuckót építünk!
Mielőtt magától értetődő dolognak vennénk, hogy az íróasztal csak a gyerekszobában kaphat helyet, gondoljuk végig: hogyan szeret vagy tud a gyerek a legjobban a tanulásra koncentrálni? Ez minden gyereknél egyéni adottság kérdése, még testvérek között is vannak különbségek. Az egyik diák csöndes magányban szeret tanulni, míg a másikat kifejezetten hátráltatja, ha egyedül van. Nincs kőbe vésve az a rendszer, hogy az íróasztalnak a gyerekszobában kell lennie. Amennyiben a saját gyerekünk jobban szeret a környezetünkben lenni, miközben a betűket gyakorolja, próbáljuk meg elhelyezni az íróasztalt abban a helyiségben, ahol erre lehetősége van – akár a nappaliban, akár a hálóban, az étkezőben bárhol, ahol neki is, nekünk is jó.
Minden a széknél és az asztalnál kezdődik
A legfontosabb: a gyerek aktuális magasságához megfelelő bútort válasszunk, ne olyat, amihez majd hozzánő, és „legalább jó sokáig tudja használni”. Elsősöknél például nagyon nem mindegy, hogyan tanulja a gyerek az írást: leér-e a lába a földre, egyenesen ül-e az asztalnál vagy görnyed, esetleg csimpaszkodik, tudja-e egyenesen tartani a karját írás közben, vagy sem. Az asztallap lehetőség szerint legalább egy méter széles és hatvan centi mély legyen. A székről vagy érjen le a gyerek lába a földig, vagy tegyünk oda neki egy lábtartót, hogy stabilan ülhessen az asztalnál. Ha kipróbáljuk, miért, magunk is rájövünk: sokkal biztosabban ülünk úgy egy széken, ha leér a lábunk, mint ha a levegőben lógázik. Ez írástanulásnál különösen fontos.
Vegyük figyelembe a fényviszonyokat!
Első blikkre nagyon praktikusnak tűnnek azok az ifjúságiszoba-megoldások, ahol a galériaágy alá tesznek íróasztalt. Egy, viszont elég lényeges gond van velük: többnyire az összes természetes fényt elveszik az asztaltól, és a gyereket egy dobozba kényszerítik. Valamit segít a dolgon, ha a szoba és az ablak elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy az asztallap pont az ablak elé kerüljön. De ez L alakú asztal-ágy kombinációt követel meg, és pont megfelelő méretarányokat az ágy és a fal között.
A legoptimálisabb helyzet az, ha az asztal az ablak felé néz vagy előtte helyezkedik el, mert ekkor a fény pont a könyvre, füzetre vetül majd. Háttal semmiképp ne üljön a gyerek az ablaknak, mert a testével leárnyékolja a könyveket. Amennyiben a fény oldalról érkezik, vegyük figyelembe, milyen kezes a gyerek, és annak megfelelően az ellenkező irányból kapja a fényt az asztal felülete. Ugyanez vonatkozik az asztali lámpa elhelyezésére is.
Kell a dekor, csak ne vigyük túlzásba!
A dekorációnál arra figyeljünk, hogy a túlzásba vitt vizuális tobzódás éppen a tanulásról vonja el a gyerek figyelmét, ami hosszú távon senkinek nem jó. Szem előtt tartva azt, hogy tanulósarkot alakítunk ki, és nem játszókuckót, éljünk a színek és formák inspiráló hatásával. Hasznos tárolóeszközökre mindenképpen szüksége lesz a gyereknek, ezekből nem lehet keveset venni vagy készíteni. Nálunk nagyon jól beváltak a különböző méretű konzerv- és fémdobozokból készített tárolóedények: a nagyokba tollakat, ceruzákat, a kisebbekbe radírokat, kapcsokat, apróságokat lehet tenni, amikből mindig több van, mint kellene.
Jó szolgálatot tesz egy faliújság, ami lehet parafa, gombostűkkel, vagy mágneses is, és amin a tanévkezdés órarendje után karácsonyra már úgyis kaotikus állapotok lesznek. De ez nem is baj, a lényeg, hogy olyan tárolókkal legyen körülvéve az íróasztal, amelyek segítségével magán az asztalon önállóan is rendet tud tartani a gyerek.







