Siker

„A rajzolás úgy működik, mint egy terápia” – Schall Eszter grafikussal beszélgettünk múltról, jövőről, lehetőségekről

Eszter nem csak egy egyszerű grafikus, mesekönyveket illusztrál, s a rajzait megjeleníti ékszereken, táskákon is. Egy igazi, összetéveszthetetlen brandet épített fel maga körül.

Nagyon sok mindent csinálsz, grafikát, ékszert, táskákat, de tulajdonképpen mi a szakmád, minek tartod magad?

Grafikus vagyok, ebben vagyok erős és papírom is erről van. Bármibe belekezdek, mindig minden a grafikára épül, legalábbis eddig így volt. Először képeket készítettem és árultam, aztán szerettem volna valamiféleképpen ékszerekben megjeleníteni a világomat, és így találtam rá az üveges technikára. Tavaly elindítottam egy újabb ékszervonalat, ami saját márkává nőtte ki magát. Az alapgondolat itt is a rajzaim megjelenítése volt, csak sokkal letisztultabb formában, új anyagokkal kísérletezve. Idén pedig a férjemmel, Lőrinccel kezdtem közös vállalkozásba, táskákat készítünk, melyeken szintén a rajzaim láthatóak, szitázva. Mindezek mellett továbbra is készülnek képek, ahogy időm engedi, legtöbbször könyvekhez.

Schall Eszter – Fotó:

Schall Eszter, grafikus – Fotó: Varga Lőrinc

És hogy lesz valakiből grafikus?

Már gyerekkoromban sokat rajzoltam, gimi alatt is, de sosem gondoltam, hogy ez lesz az utam. Az álmom az volt, hogy olyan munkám lehessen, ami alkotótevékenység és szabadságot ad. Érettségi környékén aztán elég zűrös volt minden és nem is jelentkeztem sehová továbbtanulni. Nyáron, a vizsgák után tértem csak magamhoz, s kezdtem el gondolkozni, hogy mihez kezdjek. Volt egy barátnőm, aki korábban grafikusnak tanult, s felajánlotta, hogy felkészít a felvételire. Fel is vettek és tulajdonképpen így kezdődött minden. Három évet töltöttem az alkalmazott grafikusi szakképzésen, jól éreztem magam, hiszen egy olyan támogatói közegbe kerültem, amelyben nagy szabadságot kaptam. Ekkor már éreztem, hogy engem az illusztráció vonz a legjobban és olyan feladatokat kerestem magamnak folyamatosan, amik ezzel kapcsolatosak. Úgy jöttem el, hogy nem akarok sem a Képzőre, sem az Iparra menni, hanem valami egészen másba belekezdeni, és ifjúságsegítőnek jelentkeztem. Ott megtanultam egyfajta szociális látásmódot. Nem dolgozom ebben a szakmában és lehet, hogy soha nem is fogok, de sokat adott.

Fotó: Schall Eszter

Fotó: Schall Eszter

És segíti ez a végzettség a tervezői munkádat?

Inkább azt gondolom, hogy az emberekkel való kommunikációban segít.

S miért épp az illusztráció?

Önálló képeket egy betegség kapcsán kezdtem el festeni, rajzolni, úgy működött, mint egy terápia. Megmutattam másoknak és sok pozitív visszajelzést kaptam. Egy idő után kérdezgetni kezdtek, hogy meg lehet-e vásárolni őket. Mondtam, hogy végül is igen.

A képek, amiket árulok, többségében önálló rajzok. Van, amelyik rólam szól, velem kapcsolatos probléma, élethelyzet, vagy öröm feldolgozása, de van, ami teljesen más. 2011-ben egy helyi könyvkiadó keresett meg először, hogy vállalok-e könyvet, így született a Baba Bab és indult útjára a könyvillusztrációs pályafutásom.

Fotó: Schall Eszter

Fotó: Schall Eszter

Tágítod a határokat folyamatosan, illusztráció, aztán ékszer, most a táska. Mi lesz a következő, amivel előrukkolsz?

Rengeteg minden érdekel, rengeteg probléma foglalkoztat egyszerre. Szeretném minél több dologban kipróbálni magamat. De azt gondolom, a táskában még vannak lehetőségek, azt szeretnénk tovább bővíteni.

Szeretsz vásározni?

Igen. De ehhez hozzátartozik, hogy vannak segítőim. Nem kell feltétlenül nekem egész nap ott állni. Így azért könnyebb szeretni. A vásározás nem fekszik mindenkinek, a régi motorosok közül is sokan belefáradnak, mert macera, mert a lakásod egy raktár, mert folyton cuccolsz, pakolsz, egyik dobozból a másikba, teletömött autóval mész mindenhova. Ha otthon marad a kiscsavaros zacskó, az egész állványrendszerednek lőttek, és ki se tudsz pakolni, utána állsz 8–10 órát, ha esik, ha fúj, ha 40 fok van, és mosolyogsz, mert a vevővel kedvesnek kell lenni, a vevő viszont nem mindig kedves. De én szeretem, több okból, egyrészt nekem ez a legjobb terep a vásárlói igények és vélemények feltérképezésére, másrészt szeretek emberekkel találkozni, beszélgetni. Annyi elismerést, kedves szót kapok, hogy már az feltölt, és kevésbé érzem a fáradtságot. És persze nem utolsósorban jó pénz. De rengeteg mindenre kell figyelni, az elején még nagyon izgultam, de most már jó kis rutinom lett. Sokszor egy időben több vásárban veszünk részt, ilyenkor csak koordinálok és szorgos angyalkáim állnak a standnál.