Csillagok

A nyitott házasságtól a monogámiáig: mit jelent a hűség?

Hűségesnek lenni vitathatatlanul nehéz. De még azt sem könnyű meghatározni, mit is jelent maga a fogalom. A nyitott házasságtól kezdve a „rá sem nézek másra” stádiumig igen széles a paletta – ahány pár, annyi szokás.

Mi a hűség?

A hűség a legszebb emberi dolog, ami megkülönböztet minket az állatias ösztönlényektől… Vagy csupán erős birtoklási vágy és biztonságra való törekvés? Értékelni való, amiért áldozatot hozunk, vagy felesleges, sőt akadályozó tényező életünk kiteljesedésében? Pontosan ezek miatt a kérdések miatt nehéz meghatározni, mi a hűség! Mindenkinek mást jelent.

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Elsőre olyan egyszerű, nem? A hűség azt jelenti, hogy kitartok a párom mellett. De mit jelent az, hogy kitartok? Miben? Jóban, rosszban? Vagy a hűség azt jelenti, hogy nem csalom meg a páromat? De mi a megcsalás? Egy kósza gondolat a szomszédról, amit bűntudatosan elhessegetünk, vagy egy diszkrét szerető, aki mellől mindig ugyanahhoz megyünk haza? A hűség kényszer? Vagy valami, amire büszkék lehetünk? Teher, amit a családért fizetünk? Berögzült szokás, társadalmi elvárás? Vagy már az ősember is hű volt?

Még mindig az őskorban élünk?

A jól ismert és elfogadott nézet szerint a nők már évezredek óta gyűjtögetnek, gyereket nevelnek, csinosítgatják a barlangot, és az az érdekük, hogy gyermekük apja gondoskodjon róluk. (Itt soha nem tesszük fel azt a kérdést, hogy meddig. Vajon ősanyánk új párt keresett, amikor az adott gyermeke elérte az önállóság korát? Vajon megkövezték érte?) A férfiaknak pedig az az érdekük, hogy mivel sok magjuk van, azt szétszórják, minél több nőnek nemzzenek gyereket. Honnan szedtük ezt az elvet, és miért gondoljuk, hogy igaz, vagy pláne azt, hogy mindenkire igaz? Nagyon divatos manapság úgy enni, élni, szeretkezni, ahogy az ősember tette, na de milyen érdemi bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy egy: ez nekünk jó lesz, kettő: ők pont így csinálták?

Haladjuk meg a sztereotípiákat!

A helyzet az, hogy a férfiak és a nők megítélése még mindig nemhogy őskori, de középkori szinten mozog. A nőktől elvárjuk, otthon üljenek, gyereket neveljenek, ha ezt nem teszik, és váltogatják partnereiket, urambocsá’ meg is csalják őket, akkor a legrosszabb jelzőkkel illetjük őket. Ha egy férfi teszi ugyanezt, ha három gyereke van három anyától három városban, akkor vállat vonunk, hogy ez az evolúció, kérem, a férfiaknak erre természetes szükségük van? Őt miért nem vonjuk felelősségre? Neki nem kell elszámoltathatónak lennie, rá nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok a hűségről? Dehogynem. Csak olyan jó takarózni egy rég idejétmúlt bölcsességgel. A nőnek az a dolga, hogy szemet hunyjon, mert ugyan ki várja el egy férfitól a mai világban, amikor a nők lengén öltöznek, hogy hűséges legyen? „Nem jelentett semmit, drágám, téged szeretlek” – hallatszik sokszor a magyarázat. Mi lenne, ha egy nő mondaná ugyanezt a párjának? Ha panaszkodna a férfiakról, akik kikezdenek vele? Nem, neki kötelessége otthon függönyt varrni a barlangba? Ugyan már. Elfelejtettünk felnőni a gondolkodásunkban? Hol itt a nemek közti egyenlőség?

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Kinek mi a hű?

Ahelyett, hogy sztereotípiákat próbálnánk meg másokra kényszeríteni, hagyjuk, hogy a hűség két ember döntése legyen. Akik megbeszélték, és nyitott házasságban élnek, és ez nekik jó, akkor miért lennének rosszabb emberek, mint azok, akik soha meg sem csókoltak mást? Ne nézzük le a nőket, akik megbocsátanak, de a férfiakat sem, ha ugyanezt teszik. Amíg két ember jól átgondolt, megbeszélt döntésre jut, és azt a játékszabályt mindkét fél betartja, addig a párkapcsolat működőképes. Csak akkor van gond, ha a játékszabályokat önkényesen megváltoztatjuk, a másik tudta nélkül. Az pedig még nagyobb gond, ha ennek felelősségét arra a szerencsétlen ősemberre kenjük.