A fogamzásgátlás fontosságára már az általános iskolás felvilágosító órákon felhívják a figyelmet, megismertetik a tizenévesekkel a legegyszerűbb módszereket. Serdülőkorban a nem kívánt terhesség lényegesen nagyobb kockázatokkal jár, mint később, amikor már felnőttként szembesülünk a terhesség tényével. Bár a fiatalok a születésszabályozás összes módját alkalmazhatják, a tartós hatású, visszafordítható fogamzásgátlók, mint például az implantátumok, a méhen belüli fogamzásgátlók vagy a hüvelygyűrűk különösen eredményesek a kamaszkori terhesség valószínűségének csökkentésében. Érdemes mindenképp tájékozódni, illetve a fiatalokat tájékoztatni a különböző lehetőségekről, hogy mindenki ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet. A párok megegyezés alapján döntik el, hogy melyiket alkalmazzák. Többek között a családtervezés szempontjából fontos ez, hiszen nem mindegy, hogy az életünk melyik szakaszában járunk éppen, egy gyerek felnevelése pedig nagy felelősség.
Egy kis történelem
Hihetetlennek tűnhet, de az egyiptomi Ebers-papirusz i. e. 1550-ből, a Kahun-papirusz i. e. 1850-ből tett elsőként említést születésszabályozásra használt módszerről, amelynek során a hüvelybe mézet, akácleveleket és tépést helyeztek a hímivarsejtek bejutásának megakadályozására – olvasható a Wikipédián. Ókori egyiptomi rajzokon is találtak illusztrációkat óvszer használatáról. Feltevések szerint az ókori Görögországban szilfiumot használtak születésszabályozásra, és a növény végül hatékonysága és az ebből következő népszerűsége miatti mértéktelen gyűjtés eredményeként kihalt. A középkori Európában a római katolikus egyház a terhesség elkerülésére tett bármiféle kísérletet erkölcstelennek tartott. Egyesek szerint ekkor is voltak nők, akik különféle születésszabályozási módszerekkel éltek, például a megszakításos módszerrel, illetve liliom vagy kerti ruta gyökerének a hüvelybe helyezésével.
Giacomo Casanova (1725–1798) az olasz reneszánsz idején írt arról, hogy báránybőr védőréteget használtak a terhesség elkerülésére, az óvszerek elterjedt használata azonban a 20. századig nem volt jellemző. 1909-ben Richard Richter dolgozta ki az első méhen belüli eszközt, amely selyemhernyó beléből készült, majd ezt Ernst Gräfenberg továbbfejlesztette, és piacra vitte Németországban az 1920-as évek végén. Gregory Pincus és John Rock, a Planned Parenthood Federation of America segítségével dolgozta ki az első fogamzásgátló tablettát az 1950-es években, amely az 1960-as években vált elérhetővé a nyilvánosság számára.
A barrierelv
Az úgynevezett mechanikus védekező (barrierelvű) fogamzásgátlók olyan eszközök, amelyek a fogamzást fizikai módon akadályozzák meg. Ezek közé tartozik többek között az egyik legeltejedtebb fogamzásgátló módszer, az óvszer is. Olcsó, egyszerű és könnyen használható. Ez nemcsak a nem kívánt terhesség, de a különböző, nemi úton terjedő betegségek megelőzését is szolgálja. Női óvszerek is léteznek, ilyen például a pesszárium. Tökéletes óvszerhasználat esetén a teherbe esés valószínűsége 2 és 5 százalék közé esik.
Hormonális fogamzásgátlók
A hormonális fogamzásgátló szerek az ovulációt akadályozzák meg, és ezáltal a megtermékenyülést. Ezek többféle változatban kaphatók, mint például a szájon át szedhető tabletták, az implantátumok, a bőr alá ültethető készítmények, az injekciók, a fogamzásgátló tapaszok, a méhen belüli eszközök és a hüvelygyűrű. Ezek az eszközök jelenleg csak nők számára készülnek. Mielőtt bármelyik mellett döntenénk, érdemes konzultálni a nőgyógyászunkkal, aki segíthet kiválasztani a számunkra és a szervezetünk számára legmegfelelőbbet. A kombinált tabletták (ösztrogén hormon és progesztin kombinációját tartalmazzák) tökéletes használata esetén akár egy százaléknál is kevesebb az esély a teherbe esésre, ahogyan a hüvelygyűrű és a különböző tapaszok vagy a bőr alá beültethető készítmények esetében is.
Méhen belüli eszközök
A jelenleg használt, méhen belüli fogamzásgátlók általában kicsi, T alakú eszközök, amelyek vagy vörösrezet vagy levonorgesztrelt tartalmaznak, és egyenesen a méhbe helyezendők – olvasható a Wikipédián. Ezek a tartós hatású, visszafordítható születésszabályozási módszerek egyik formáját képviselik. Ezek alkalmazásakor a teherbe esés esélye szintén egy százalék alatti. A rendelkezésre álló adatok szerint alkalmazásuk serdülőkorban, valamint olyan nők esetében is hatékony és biztonságos, akik még nem szültek gyermeket. A méhen belüli eszközök nem befolyásolják a szoptatást, és akár rögtön a szülés után is felhelyezhetők. Eltávolításukat követően – még hosszú távú használat után is – a termékenység azonnal visszaáll normális állapotába. A réztartalmú eszközök erősebb menstruációs vérzést és fájdalmasabb görcsöket okozhatnak, a hormontartalmú eszközök csökkenthetik a vérzést, sőt esetenként a menstruáció elmaradását is kiválthatják. További komplikáció lehet az eszköz esetleges kilökődése, és ritkán a méh perforálódása (0,7 százalék alatt). 2007-es adatok alapján az intrauterin fogamzásgátlók a visszafordítható születésszabályozási eszközök közül a legelterjedtebbek, és ezeket világszerte több mint 180 millióan használják.
Sterilizáció
A sebészeti sterilizáció hozzáférhető mind a nők számára a petevezeték elkötése, mind a férfiak számára az ondóvezeték elkötése formájában. Egyik beavatkozás sem jár jelentős hosszú távú mellékhatásokkal, emellett a petevezeték elzárása csökkenti a petefészekrák kialakulásának kockázatát is.
„Lelki mellékhatása” azonban lehet: a nők egy része később megbánja döntését. A 30 éven felüli nők körében ez az arány 5 százalék, míg a 30 éven aluli nők esetében 20 százalék. A férfiak esetében sokkal kisebb az esélye annak, hogy megbánják az önkéntes sterilizációt (kevesebb mint 5 százalék), nagyobb a valószínűsége a megbánásnak a fiatalabbak körében, és azoknál, akiknek nincs még gyermekük vagy kisebb gyermekeik vannak, illetve azoknál, akik ingatag házasságban élnek.
Naptármódszer, megszakítás, önmegtartóztatás
A természetes születésszabályozási módszerek közé tartoznak az olyan viselkedési formák, amelyek a közösülés idejének (naptármódszer) vagy módjának szabályozásával igyekeznek megelőzni a nem kívánt terhességet. Amennyiben ezeket a módszereket megfelelően alkalmazzák, a nem kívánt terhességek aránya átlagosan 3-4 százalék körül alakul, azonban a nem megfelelő alkalmazásuk esetén a sikertelenség esélye elérheti a 85 százalékot.
A termékenységi tünetek figyelemmel kísérésével meghatározhatóak a menstruációs ciklus legtermékenyebb napjai, amikor tartózkodni kell a védekezés nélküli szexuális érintkezéstől. A legtermékenyebb időszak meghatározásához alkalmazható az úgynevezett „hőmérőzés”, a méhnyakváladék vizsgálata, illetve a naptármódszer.
A megszakításos módszer lényege, hogy a közösülést a magömlés előtt megszakítják. A megszakításos módszer legnagyobb veszélye, hogy a férfi esetleg nem megfelelő módon vagy nem a megfelelő időben hajtja végre a manővert. Több egészségügyi szakember szerint a megszakítás nem is tartozik a születésszabályozási módszerek közé.
Bár egyesek a szexuális önmegtartóztatást, azaz minden szexuális tevékenység kerülését javasolják, a születésszabályozás vonatkozásában az absztinencia általában a vaginális közösüléstől való tartózkodást jelenti. A teljes önmegtartóztatás 100 százalékosan hatásos a terhesség megelőzésében, de még az önmegtartóztatásra törekedők sem tartják vissza magukat minden szexuális aktivitástól.