Csillagok

Így válhat a testvérféltékenység szövetséggé – csak a felnőttek el ne szúrják!

A szülői kapcsolat után a testvéri kapcsolat a legszorosabb vér szerinti kötelék. Ha van testvérünk, tudjuk: még ha jár a viszony kisebb-nagyobb csetepatékkal is, a testvérünk mindig a testvérünk marad: barátok, szerelmek jöhetnek-mehetnek, a szüleinket előbb-utóbb elveszítjük, de a testvéreinkkel még sokáig ott vagyunk egymásnak. Sokan csak felnőttkorukban jönnek rá, micsoda kincs ez, a gyerekkori csetepaték után felismerik, hogy ezt a kapcsolatot ugyanúgy ápolni kell, mint bármelyik másikat, hiába van anyakönyvi kivonatunk, hogy összetartozunk. De milyen is a testvérkapcsolat természete? Miért olyan viharos sokszor gyermekkorban? És mi változik meg felnőttkorra?

Az elsőszülött gyermeknek nagyon jó dolga van: ahogy megfogan, minden figyelem, a szülők és rokonság minden szeretete rá irányul; épp ezért olyan sokkoló számára a trónfosztás, amikor pár évvel később újabb csöppség érkezik haza. Akár várta már, hogy kitesója legyen, akár nem, szembesülnie kell azzal, hogy szülei most már nem kizárólag rá figyelnek.

A gyerek tudatosan nem trükközik

Nem ritka, hogy ilyenkor a nagyobb testvér elkezd „tüneteket produkálni”, hogy több törődést csikarjon ki magának: éjszaka felkel, fájdalmakról panaszkodik, hisztisebbek, ingerlékenyebbek lesznek. Fontos figyelembe vennünk, hogy ilyenkor a gyermek nem tudatosan trükközik, nem akar becsapni minket! Egyszerűen csak hiányzunk neki. Vegyük ezt észre, és igyekezzünk kielégíteni az igényét! Bár nagyobb testvérként mondom, hogy elég idegesítő a „te vagy a nagyobb, neked legyen több eszed!” szöveg, fontos, hogy leüljünk vele beszélgetni az újonnan kialakult helyzetről, és arról, hogy érez ezzel kapcsolatban. Ha egyszer-egyszer szervezünk vele külön programot, azt is nagyon meghálálja! Én például nagyon szerettem, ha anyukám elvitt magával vásárolni, akkor is, ha csak ételt vettünk, míg a fiúk otthon maradtak.

Fotó: iStock.com/Yobro10

Fotó: iStock.com/Yobro10

Nem kell mindig igazságot tenni

Szülőként fontos azt is figyelembe vennünk, hogy a testvérféltékenység, rivalizáció teljesen normális – meséli Bojti Andrea gyermekpszichológus, a Gyermekpszichológus blog írója. A gyermekek kapcsolati fejlődésének érdekében is szükség van arra, hogy néha ne kapjanak meg mindent, kompromisszumokat kelljen kötniük, és meg kelljen tanulniuk együttműködni egymással. Probléma akkor van, ha a rivalizáció nagyon egyoldalú lesz, azaz mindig az egyik fél nyomja el a másikat. Ha most az ugrik be, hogy a nagyobb terrorizálja a kicsit, akkor vigyázat, a látszat csalhat! Szülőként óvakodjunk attól, hogy mindig igazságot akarjunk tenni közöttük, bár fontos, hogy az alapszabályokat – nincs verekedés, csúnya beszéd, egymás játékának, édességének elvétele – tisztázzuk, azonban ezeket mindig magyarázzuk is el, hogy miért. A gyermekek minősítése helyett – „rossz vagy” – inkább cselekedeteikről beszéljünk: „csúnya dolog volt, hogy fejbe verted az öcsédet, még akkor is, ha butaságot mondott”.

Fotó: iStock.com/castenoid

Fotó: iStock.com/castenoid

A kamaszkor körül, de legkésőbb a felnőttkor kezdetén a testvérféltékenység általában megoldódik: már nem a szülők szeretetéért és elismeréséért folyik a helyzet, kialakult a saját baráti kör, saját párkapcsolat – a testvérek inkább ezekre fókuszálnak. A különböző érdeklődési területek, és az ezekben elért egyéni sikerek is biztosítják önbizalmukat, és egymásban a konkurencia helyett egyre inkább csapattagot, támaszt látnak. Szülőként, ha ne is olvassuk ezt a jövőképet minden veszekedésnél a kicsik fejére, de néha érdemes nekik hangsúlyozni: legbelül tudják, hogy ez valóban így lesz.

A témával Testvérek között az úgy szokás címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül 17 óra 10 perckor kezdődő mai adása. A vendégek Wolf Kati, Fehér Adrienn és Galán Angéla lesznek, valamint meglepetésvendégek is érkeznek a stúdióba.

Ezt láthattátok az előző adásban!