Egyéves kortól pedig jön a rászoktatás a szuperhősre, mozdonyra, malacokra, vagy az aktuálisan legdivatosabb hercegnőre. Nincs választásunk, ha valamelyik nagyáruházban a lehető legegyszerűbben szeretnénk megoldani, hogy csemeténken ruha legyen.
De még nagyobb baj, hogy gyakorlatilag eltűntek azok a játékok az üzletek polcairól, melyek valamifajta értéket képviselnek. Egyre kevesebb a kreatív játék, manapság már mindent megálmodnak és össze is raknak a gyerekeink helyett. Míg ezelőtt 20–30 évvel még főleg fantáziadús játékokkal szórakozhattunk, addig mára a gyerekeink mindent készen kapnak. Az egész játékpiac üzleti érdekek mentén szerveződött újjá a ’90-es évek derekán, és ez még a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy az amúgy is mély nemi szakadékot tovább mélyítik a játékgyártók, konkrétan maguk a játékok.
Fotó: iStock.com/andreusKKampány a gyermekek egészséges fejlődéséért
A Let Toys Be Toys, azaz „A játékok hadd legyenek csak szimplán játékok” kampány azt szeretné elérni, hogy ne legyenek csak „rózsaszínek és kékek”, tehát egyszerűen csak játék legyen, ne fiújáték és lányjáték. Azért küzdenek, hogy közösen lebontsuk a sztereotípiákat oly módon, hogy menjünk szembe bátran a ránk erőltetett kategóriákkal, s engedjünk teret annak, ha egy kisfiú babázni, egy kislány autózni akar, EBBEN AZ ÉGVILÁGON SEMMI ROSSZ NINCSEN! Ez természetes, s kell is, hogy el tudja fogadni a másik nézőpontját, megismerhesse a fiúk kedvenc játékát, s szabadon dönthessen, mivel játszik. A kampány arra kéri a gyártókat, ne címkézzék már eleve a játékokat, s engedjék meg a gyerekeknek, hogy azzal játszanak, amivel szeretnének.
Miért káros?
Ezzel egészen egyszerűen olyan gátat szabnak a gyermekek érdeklődési körének, mely ketrecbe zárja a fantáziájukat, s eszükbe sem jut, hogy kipróbáljanak új dolgokat is. Így sokkal nehezebben fognak ráébredni arra, hogy a világ korántsem fekete vagy fehér, mint azt annak idején a játékok tervezői ígérték nekik, s számos olyan nemi szereppel kapcsolatos probléma lép majd fel életük során, melyre nem lesznek felkészülve. Ha szabad világra neveljük őket, akkor miért hagyjuk, hogy számunkra kibogozhatatlan üzleti érdekek már életük legelső pillanatában gúzsba kösse őket?
Fotó: iStock.com/MadhourseMert félreértés ne essék, nem azzal van baj, hogy kisautókat és babákat tesznek a játékboltok polcaira, hanem azzal, hogy a gyerekeknek nem lehet választásuk, szélsőséges sztereotípiáknak kell megfelelniük már 4 évesen, s esélyük sincs arra, hogy kreatívak legyenek. Az egyik legnépszerűbb építőjáték, mely 30 évvel ezelőtt még apró színes kockáiról lett híres, mára már szinte félkész elemeket s kész történeteket árul lehetőségek helyett, és igen, eltalálták, külön a fiúknak űrhajósat és külön a lányoknak szóló barátnőset. Átjárás nincs, és punktum. De egyszer ezért az áthatolhatatlan demarkációs vonalért majd jól meg kell fizetniük ezeknek a gyerekeknek.
A játék maga a szabadság. Gyermekeink mégsem játszhatnak azzal, amivel szeretnének, mivel vagy rózsaszínre, vagy kékre vannak festve. De hadd legyen a gyerek gyerek, ne faragjunk belőle kisfelnőttet idő előtt, s ha a nagy gyárak ezt is akarják, mondjunk ellent nekik! Mert igenis teljesen normális, ha egy családban mindkét szülő dolgozik, apa is végez házimunkát, s anya lefesti a kerítést. És akkor az sem lesz furcsa, ha emellett autót szerel, vagy esetleg egy céget irányít. Mert mindenre képesek vagyunk, s a nemünk nem szabhat korlátokat, úgy, ahogy a hajunk, a szemünk vagy a bőrünk színe sem.
