Az ókorban és a középkorban még nem minden esetben volt hozzáférhető a falvak, városok lakói számára tiszta, fertőzésmentes ivóvíz, mint manapság (legalábbis a világ egy jelentős részén). Éppen ezért különböző eljárások során előállítottak olyan folyadékokat, melyek ivása nem jelentett egészségügyi kockázatot. Ez persze egy eléggé profán magyarázat, semmi romantikus nincs benne, ám a tudomány mai állása szerint ez a legvalószínűbb.
Történelem
Először a gabonát áztatták vízbe, azt, amelyből a kenyeret készítették, és a különböző erjedési folyamatoknak hála ihatóvá vált az így kapott folyadék. Igen, kitalálhattuk, ezek voltak a ma ismert sör elődjei, ezelőtt 7000 évvel.
Később már a gyümölcsök nedvességtartalmát használták ki. S mivel a szőlő erre a legalkalmasabb növény, meglehetősen szapora és viszonylag sokféle éghajlatot elvisel, ő lett a nyertes – és, bátran állíthatjuk, a görög és a római kultúra egyik központi szereplője. Nemcsak kultúrtörténeti jelentősége ismert, de fontos cserekereskedelmi eszköz is volt, akárcsak az Egyiptomi Birodalomban a sör, ahol még a rabszolgákat is ebben a finom nedűben fizették ki. Az, hogy a sör és a bor alkoholtartalma bódít, már tényleg csak hab volt a tortán.
Fotó: iStock.com/AlexRathsDe a Római Birodalom szárnyai alatt megszületett keresztény vallásnak is fontos szimbóluma lett a bor: amikor Noé az özönvíz után kikötött Ararát hegyén, első dolga az volt, hogy szőlőtőkét ültetett, legalábbis a Biblia szerint. De Krisztus vérét is jelképezi, melyet az emberiségért ontott, s pont ezért, ahogy Jézus tanai terjedtek a világban, úgy vitte magával a bor kultuszát, amerre csak ment: először Európába, egészen a portugál partokig, majd tovább Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra. Az egyház aztán maga is elkezdte a bortermelést, ezzel fejlesztve és népszerűsítve az eljárást.
Irodalom, filozófia
Tény, hogy a bor az egyik legszínesebb italunk is, nincs még egy ehhez fogható nedű, amit ily mértékben befolyásolnának a földrajzi és éghajlatbeli viszonyok, sőt még az is, mennyi eső esett, mennyit sütött a nap abban az évben. A bor nemcsak történelmünk, vallásunk, kultúránk része, de nem árt, ha a mindennapjainkba is beiktatunk egy-egy pohárral. Nemcsak testünkre lesz jó hatással, de lelkünkre is: nyilván senkinek sem kell hosszasan ecsetelni, mit jelent egy pohár hideg Irsai egy nehéz nap végén.
Fotó: iStock.com/Rostislav_SedlacekNemcsak az egyetemes, de a magyar kultúrtörténetben is számos alkotásban kapott helyet a bor: festészetben, szobrászatban, építészetben, és főként az irodalomban, azon belül is a líra műfajában. Balassitól Petőfin keresztül egészen Kölcsey Himnuszáig: „Érttünk Kunság mezejin/ Ért kalászt lengettél,/ Tokaj szőlőveszszejin/ Nektárt csepegtettél.”
Hamvas Béla, nagy tanítónk, mesterünk a filozófia és a bor kapcsolatának legnagyobb magyar szakértője a borokat az alábbi módon osztotta fel: van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus és drámai bor. Persze nem biztos, hogy a bor rendelkezik mindezekkel a tulajdonságokkal. Sokkal valószínűbb, hogy az adott lelkiállapotunk az, amit képes felerősíteni ez az ital. S még egy érdekesség Hamvas filozófiájából, aki a bort a spiritualizmus esszenciájával azonosítja, ahogy a drágakövet és az asszonyokat is. A bor tehát a folyékony szerelem, a nő az élő, a drágakő pedig a kikristályosodott, de mind a három ugyanannak az egynek a megtestesülése.
