A főnökkel beszélni, pláne szót érteni sosem könnyű, el kell találni a hangnemet, a tónust, olykor még az ő hangulatához is kell igazodni (biztos ők is utálják a hétfő reggeleket). Az alábbi mondatokat sose mondjuk neki, de ha lehet, még akkor sem, ha 10 méternél közelebb van hozzánk, hátha meghallja véletlenül.
Nincs igazad!
No komment. De. Inkább csomagoljuk egy árnyalattal finomabb köntösbe a mondanivalónkat, vagy maradjunk csöndben. Persze hogy nincs igaza, de nem kell ezt ilyen durván a tudomására hozni, abból csak a baj van, idegeskedés, kapkodás, túlóra… a végén úgyis rajtunk csattan az ostor!
Ez nem az én dolgom!
Szintén rossz válasz, helyesen ezt így mondjuk: „Persze hogy megcsinálom! Nem, nem én szoktam, de nagyon szívesen!” Ugye, hogy tudja már a főnök is, kit visz magával az irodából legközelebb Párizsba?
Nem tudom!
Egy jó munkaerő mindig mindent tud, vagy legalábbis tudja, hol kell utánanézni, de legalábbis tudja, kit kell megkérdezni, de legalábbis tud hazudni valami hihetőt. A helyes válasz tehát így hangzik: „Azonnal utánanézek!”
Már elküldtem e-mailben a múlt héten!
A kioktatás magasiskolája, abszolút hibás reakció, hisz ezzel felmerülhet benne a gyanú, hogy valamit elfelejtett, s erre egy alkalmazottja is rájött. Helyette alkalmazzuk inkább ezt a mondatot: „Jaj, de hülye vagyok, el kellett volna neked ezt már küldenem a múlt héten, de elfelejtettem, bocsáss meg! Azonnal átdobom az e-mailt!”