A középiskola időszakában már nyugodtan kimondhatjuk, hogy hormonháború zajlik. A kamaszodó test esetén szembe kell nézni annak változásaival, a lányok nőiesek lesznek, a fiúk férfiasak, és ezt meg is szeretik mutatni. Ebben az időszakban a nemi vágy is előtérbe kerül. Sokkal intenzívebben reagálnak a másik nem jelenlétére, mint addig bármikor, s a bátrabbak vagy korábban érők a nemi életbe is belevágnak már bőven az érettségi előtt. A szex iránti nagymértékű vágy azonban messze nincs arányban a fiatalok szexuális felvilágosultságával, biológiai ismereteivel. Hiába ömlik ma már mindenhonnan a szexualitás, ez még nem készít fel egy kamaszt se arra, hogyan védekezzen, se arra, hogyan boldoguljon biztonságosan saját nemi életében.
A felvilágosítóóra nem elég, nem elég, nem elég!
Az iskolákban biológiaórán a diákok tanagyagként megismerkednek az emberi szaporodás fogalmaival is, de a színes ábrákon és latin szervneveken kívül nem biztos, hogy foglalkoznak a biztonság kérdésével. Gyerekközösségben egymás előtt, pláne egy pedagógus jelenlétében ciki kérdést feltenni, a helyes válasz pedig – kerülő úton – sokszor már csak későn, egy nem kívánt terhesség vagy betegség után érkezik. A felvilágosítóórák hasonló módon működnek, alig nyújtanak segítséget, a diákok zavarban vannak, nevetgélnek, kérkednek, vagy mélyen hallgatnak, fejük pedig tele van féligazságokkal, nem tudják eldönteni, a havertól hallott információnak adjanak hitelt, vagy a szakembernek – már ha érkezik hozzájuk olyan valóban felkészült, a korosztályra specializálódott, velük kommunikálni képes szakember, aki képes hitelesen átadni az információkat. Aki képes áttörni a falakat, oldani a zavart, pótolni a fogalmi hiányosságokat vagy rendet teremteni a káoszban.
Az automata vajon jó megoldás?
Egy felvilágosításra „szakosodott” mobilalkalmazás tulajdonosa vetette fel a középiskolai óvszer-automaták ötletét. A cél az lenne, hogy a kamaszok megfizethető áron jussanak hozzá jó minőségű óvszerhez úgy, hogy közben nem érzik kínosnak a szituációt, nem kell egy eladó szemébe nézniük a vásárláshoz. Sok fiú azért nem mer óvszert venni, mert az „vérciki”, hiszen akár a patikában, akár a drogériában találkozik emberekkel, retteg attól, hogy meglátják, „felismerik”, fél válogatni, és megkeresni a neki megfelelő márkát, méretet – vagy épp ellenkezőleg, a nagy hangú haverok szárnya alatt vágja oda az első leemelt extra méretű, ízesített doboz óvszert a pénztáros elé, miközben a használatáról fogalma sincs. Mivel a szülők és az iskolavezetők nagy része kétkedve fogadta az óvszer-automaták ötletét, ezért egyelőre két budapesti helyszínen, egy egyetemi kollégiumban és egy szállodában helyezték csak ki őket, itt kétszáz forintért vásárolhatnak a diákok jó minőségű óvszereket. A legtöbben attól tartanak, hogy az automatákkal a szex is megérkezik az intézmény falai közé, miközben a gyerekeknek a tanulással kéne elfoglalniuk magukat. A szex azonban, tanórák ide vagy oda, ott van, ahol a fiatalok…