Egy több mint kétezer fő részvételével Amerikában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában zajlott kutatás alapján brit kutatók azt állítják: bizonyítottan van még élet a halál után is. Egészen pontosan, nem áll az az eddig elfogadottnak hitt nézet, miszerint a szív, a tüdő és az agy leállta után biztosan megállapítható a halál is.

Fotó: iStock.com/David Baileys

A szívleállás még nem a végállomás

Eddig az orvostudomány úgy vélekedett, hogy 30 másodperccel a szív leállása után beáll a klinikai halál, mert az agy tudatossága megszűnik. Az említett vizsgálatban 2060 olyan személy tapasztalatait vetették össze, akiknél szívmegállás következtében már megállapították a klinikai halál állapotát, később mégis sikerült újraéleszteni őket. A megkérdezettek negyven százaléka állította, hogy tudatuknál voltak, amikor halottá nyilvánították őket. A kutatást vezető dr. Sam Parnia többek között a londoni Stony Brook orvosi egyetem, valamint a Southamptoni Egyetem professzora, a téma egyik legnevesebb kutatója. Állítása szerint „ellentétben az eddigi felfogással, a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy visszafordítható folyamat. Ha a szívmegállás folyamatának visszafordítása eredménytelen, akkor beszélhetünk halálról”. A professzor szerint az említett negyven százalékhoz képest a valós arány még ennél is nagyobb lehet, csupán az emberek az elszenvedett agy- vagy memóriakárosodás, esetleg a kapott gyógyszerek mellékhatásaként elveszítik az emlékeiket.

Akik minden részletre emlékeztek

A megkérdezettek két százaléka a „halál idején” érzékelt tiszta tudatuk mellett olyan részletesen látták a körülöttük lévő környezetet és történéseket is, hogy később valósághűen képesek voltak visszaadni azt – holott erre, racionálisan gondolkodva, esélyük sem lett volna. Ezzel kapcsolatban korábban, több másik kutatásban egyébként azt is vizsgálták, hogy mi a helyzet azokkal a személyekkel, akiknek esélyük sem lehetett volna végignézni a haláluk körülményeit például, mert születésüktől fogva vakok. Az egyik leghíresebb személy, aki halálközeli élménye után hűen elmondta, mit látott, Vicki Umipeg volt, aki születése után az inkubátorban elszenvedett szemkárosodás következtében teljesen megvakult. Vicki egy autóbalesetet követően azonban mégis részletesen beszámolt a sürgősségi osztály kinézetéről, miután felépült.

Fotó: iStock.com/mangojuicy

Mit láttak, akik „odaát” voltak?

Rengeteg élménybeszámoló gyűlt már össze az évszázadok során azoktól az emberektől, akik visszajöttek a halálból. Azt, hogy ezek az emlékek vajon mennyire voltak valósak, vagy csupán a más tudatállapotba került fantáziájuk szüleménye, valószínűleg sosem tudjuk meg (vagyis még ezt sem tudjuk biztosan, ugye). Az élménybeszámolók azonban a legtöbbször következő érzékelésekről szólnak:
– fehér fény, ami körülvesz, vagy út vezet felé
– kívülről (felülről) érzékelt saját test és környezet
– korábban elhunyt szeretteink jelenlétének érzése
– eddigi életünk eseményeinek újraélése valamilyen sűrített verzióban
– valamilyen nehezen megmagyarázható nyugalom és/vagy szeretet érzése
– kellemes érzés, ami miatt nem érzi rossznak a földi lét elhagyását
Egy biztos: azok, akik átéltek valamilyen halálközeli élményt, visszatérve többnyire gyökeresen más gondolkodásmóddal folytatják további földi életüket. Általában jelentőségét veszítik számukra az anyagi javak vagy azok fontossága, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek saját és családjuk életében a pozitív érzelmek és élmények kiteljesítésére. Úgy mondják, nem félnek már a haláltól, és megtanulták, mik az élet valódi értékei, melyek az utolsó órán igazán számítanak.